Félholdak

Egész ősszel aggódtam, hogy idén nincs dió. Kiderült, hogy nálunk tényleg nincs, de máshol extra termés volt, ők azon aggódtak, hogy tudnának megszabadulni a feleslegtől.Sikerült egy nagyobb készletet felhalmozni, így bátran válogattam a diós, mandulás, mogyorós édességek között, abban bízva, hogy a kiválasztott receptben bátran helyettesíthetem a mandulát és a mogyorót dióval. A nyerővel már régóta szemezgettem, úgyhogy nem is gondolkodtam sokat. Az íze nagyjából olyan volt, mint amire számítottam, de az arányok nem teljesen stimmeltek. A tésztából dupla adagot csináltam, a töltelékből viszont csak szimplát (kicsit elszámoltam, hogy miből mennyi is van itthon), gondoltam a maradékot összeragasztom hecsedli lekvárral. A töltelék rengeteg lett még így is, viszont mivel 1 napot pihent a kamra hűvösén, annyira megszilárdult, hogy kicsit sem ragadt hozzá a megsült tésztához. Volt amire sikerült úgy önteni a csokit, hogy összetartsa, de a többség bizony szétesett. A töltelékbe darált háztartási kekszet raktam, lehet, hogy ez is probléma volt. A csoki mennyiséget nem tudom, hogy mennyire gondolták komolyan, a kókusztallérhoz és ehhez összesen 30 dekát írt a recept, nekem a 20 dekából is maradt, pedig volt mindegyiken rendesen, ezen még több is, mint az újságban a képen. Viszont ízlett mindenkinek, ráadásul tényleg egyszerű elkészíteni. Legközelebb kipróbálom úgy, hogy a tölteléket vastagabbra hagyom és előbb kiszaggatom. A hecsedlilekváros maradék sem romlott ránk. Ott annyit bonyolítottam az eredeti elképzelésen, hogy a lekvárba kevertem darált diót és vaníliás cukrot, az így kapott masszával ragasztottam össze a korongokat. (Azért korongokat, mert a végére meguntam a szaggatást...)

Az eredeti recept 30 darabhoz:

Tészta:
70 gr porcukor
1 kiskanál rum
160 gr liszt
40 gr őrölt mogyoró
1 tojás
130 gr vaj

Töltelék:
250 gr vaj
300 gr porcukor
3 kanál kakaó
100 gr őrölt mogyoró
100 gr mazsola
180 gr morzsolt teasütemény
100 gr olvasztott csokoládé

1. Meggyúrjuk a tésztát. Fóliába csavarva 30 percre a nűtőbe tesszük. A sütőt 180 fokra melegítjük. A tésztából lapot nyújtunk, félholdakat vágunk ki. Sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük, 5-6 percet sütjük.

2. Az olvasztott vajat összekavarjuk cukorral, kakaóval, mogyoróval, mazsolával és a morzsolt teasüteménnyel. 1 cm vastag réteget alakítunk ki egy tányéron, hűtőbe tesszük. Félholdakat vágunk ki, két félholdlapocska közé rakjuk. Olvasztott csokoládéval díszítjük.

Ropogós kókusztallér

Gyors, egyszerű, finom, szintén listás.

Ropogós kókusztallér

Hozzávalók kb. 70 darabhoz:
15 dkg kókuszreszelék
30 dkg liszt
20 dkg vaj vagy margarin
10 dkg cukor
1 tojássárgája
15 dkg ét tortabevonó

Serpenyőben a kókuszt zsiradék nélkül megpirítjuk (vigyázat, könnyen megég!), majd kihűtjük.
A lisztet a forgácsokra vágott vajjal, a cukorral, a tojássárgájával és 10 dkg kókuszreszelékkel összegyúrjuk. (Robotgéppel is lehet!) A tésztából 3 cm átmérőjű rudakat sodrunk és kb. 2 óra hosszat hűvös helyen pihentetjük.
A tésztarudakat kb. 5 mm vastag szeletekre vágjuk, sütőpapírral bélelt tepsiben, előmelegített sütőben 200 fokon (3-as fokozat gázsütőben), kb. 12 percig sütjük.
A tortabevonót felolvasztjuk, a kihűlt tallérokat bevonjuk csokival (mokkáskanállal a legegyszerűbb), kb 10 percig állni hagyjuk, majd megszórjuk a maradék kókusszal (bele szoktam nyomni a mélyebb tálkában lévő kókuszreszelékbe). Ha nem várunk vele akkor sem lesz nagy baja, kicsit jobban beleragad a kókusz a csokiba.A csoki mennyisége erős túlzásnak tűnik nekem, elég sok megmaradt, de lehet, hogy másnak jobban fogy.
Egy probléma van csak vele, nekem eddig se kicsi, se közepes, se nagy késsel nem sikerült szépen elvágni. Cérnával se... Ha valaki rájön a titokra szóljon!

Csokis-áfonyás tallérok

Ha karácsony, akkor sütés! Ha sütés, akkor sparhelt teszt... Jelentem a sparhelt tökéletesen működik!
Borcsa nem igazán mutatott az előzetes tesztek során sok hajlandóságot a sütemények kiszaggatására, ezért a szaggatós sütemények kettő kivételével lekerültek a listáról, majd jövőre újra próbálkozunk.Akik fent maradtak a listán, azok szerencsés választásnak bizonyultak. Íme az első kiválasztott, szerelem első látásra, a Dr. Oetker idei karácsonyi füzetéből.

Csokis-áfonyás tallérok

Hozzávalók:

Töltelékhez:
- 125 g aszalt vörös áfonya
- 50 g őrölt mandula
- 75 g csokoládé
- 1 darab tojás (közepes méretű)
- 1 tasak Dr. Oetker Bourbon Vaníliás cukor
- 0,5 teáskanál őrölt fahéj

Tésztához:
- 375 g búzaliszt
- 150 g porcukor
- 1 tasak Dr. Oetker Bourbon Vaníliás cukor
- 1 darab tojás (közepes méretű)
- 180 g Rama
- 2 evőkanál víz
- 2 teáskanál kakaópor

Előkészítés:
Az aszalt vörös áfonyát és a csokoládét apró darabokra vágjuk. A tepsit sütőpapírral béleljük, és a sütőt előmelegítjük.

Elkészítés:
A lisztet egy keverőedénybe szitáljuk. A kakaópor kivételével hozzáadjuk a többi hozzávalót és konyhai robotgéppel (dagasztó spirállal) kezdetben alacsony majd legmagasabb fokozaton sima tésztává dagasztjuk. A tésztát megfelezzük és az egyik feléhez a kakaóport hozzágyúrjuk. A világos és a kakaós tésztát külön-külön, enyhén lisztezett munkalapon, 20 x 10 cm nagyságú lappá nyújtjuk. A világos tésztát a kakaós tésztára helyezzük, enyhén rányomjuk és óvatosan egy 20 x 40 cm-es lappá nyújtjuk.
A töltelékhez az előkészített áfonyát és a csokoládét egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a többi hozzávalót, és jól elkeverjük. A tésztát a töltelékkel megszórjuk, majd elfelezzük. A lapokat a hosszabbik oldaltól indítva feltekerjük és egy órára a hűtőszekrénybe helyezzük.
A hengereket egyenlő nagyságú, kb. 1 cm széles szeletekre vágjuk, és a tepsibe fektetjük.

A tepsit a sütő középső részébe toljuk, és a süteményt megsütjük.

Alsó és felső sütés: kb. 200 °C (előmelegítve)
Légkeveréses: kb. 180 °C (előmelegítve)
Gáz: 3-4. fokozat (előmelegítve)
Sütési idő: kb. 10 perc

Sütés után a tallérokat sütőpapírral együtt, sütőrácson hagyjuk kihűlni. Kb. 80 darab fog kijönni belőle.

Tanácsok, tippek:

Ha tészta túl lágy, helyezzük fél órára a hűtőszekrénybe.
Jól záródó fém dobozban, a tallérok akár 3 hétig is eltarthatóak.

 Amit máshogy csináltam:

Kevés volt az áfonya, (megkóstoltuk...) így a fele áfonya a fele mazsola lett. Gyorsítani akartam a dolgon, bedobáltam az aprítóba a csokit és az áfonyát, ami darabok helyett egy masszát csinált belőle. Viszonylag egyszerűen rá lehetett kenni a tésztára, biztos, hogy jutott mindenhova, a vagdosós szórós módszerrel nem tudom milyen lenne. Legközelebb először ledarálom a csokit, úgy rakom hozzá a áfonyát, hogy valami darabkák maradjanak abból is, de alapvetően nem ártott neki a dolog. Az elején a tészta egész kevés hajlandóságot mutat arra, hogy összeálljon. Ne add fel! Tényleg lesz belőle tészta, kézzel hozzá sem kell érni. Én az egészet egyben bevágtam a hűtőbe, a kakaót csak a nyújtás előtt gyúram hozzá. Lehet vele húzni az időt, másnapig elvan a hűtőben. (Az egyik töltelékemről utólag derült ki, hogy nem jó ötlet tovább állni hagyni, mint amit a receptben írtak...)

Elsőfilmesek lettünk...

Mostanában se sütni (Ebbenasütőbennemlehetsütnisemmit!!!-én), se főzni (Nekem nincs igényem a főtt kajára...- Zsolti; Denekemigen!!!-én; Akkor főzz...-Zsolti; MIKOR?!?!?!?!-én ) nem nagyon szoktam, de azért nem veszek meg az unalomtól...
Gravírozunk szorgalmasan. Határozottan növeli az ember önbizalmát. Ráadásul közben remekül lehet tervezgetni, hogy mit sütök majd karácsonyra. Igen! Tudom, hogy még csak szeptember van! De azt már elterveztem, hogy sütök majd mézeskalácsot, amit ugyan azokkal a népi motívumokkal fogok/fogunk díszíteni, mint a poharakat és üvegeket, és a decemberi vásárokban, meg a karácsonyra rendelt dolgokhoz adjuk majd ajándékba. Remélem elkészül tényleg.
Na, de ott tartottam, hogy gravírozunk. Szorgalmasan járunk vásárokba is, kifejezetten szeretjük mind a ketten. Az egyetlen probléma, hogy az esetek nagy százalékában a helyszínen készített dolgokat viszik el, amik viszont technikai okokból nincsenek lefényképezve. Szerencsére viszont otthon is készült már annyi minden, hogy érdemes legyen összegyűjteni és a nyilvánosság elé tárni. Hogy szakszerűen fejezzem ki magam... A lényeg, hogy csináltunk egy "bemutatkozó klipet", amit fel is töltöttünk a jútúbra, hogy mások is tudják nézegetni. Jól el is küldtük egy csomó ismerősünknek, hogy tényleg nézegesse is valaki. Nézegetik! Nézegessétek ti is...
Íme...

A Pájsli

Anyukáméknál láttam múltkor egy lábosban valami pörköltnek tűnő dolgot. Gyorsan meg is kérdeztem és kóstoltam, ugyan mi az. A válasz: pájsli. Gyorsan kifaggattam a részletekről, majd mentem dolgozni.

Később "meg gugliztam", amiből két dolog derült ki.

1. Egyeseknél a pájsli ugyan az, mint a szalontüdő. Mi nem tartozunk közéjük...
2. Mások peislinek írják. Mi közéjük sem tartozunk...

Még munka közben leinformáltam a barátnőmet, mit tud a pájsliról, véleménye rövid volt és lényegre törő: "Én nem eszem aortát."
Én viszont igen, nálam a szív húsnak minősül. A tüdő viszont nem, úgyhogy azt kihagytam. Kezdődhetett a vadászat!
Alig pár hét alatt két részletben sikerült vásárolnom megfelelő mennyiségű sertésszivet és nyelvet is, úgyhogy semmi nem tarthatott vissza attól, hogy elkészítsem életem első pájsliját. Ha már első, akkor legyen mindenben első! Soha nem főztem még nyelvet. Sertésszivet sem. Nem is pucoltam nyelvet. Sőt kuktában sem főztem még semmit. Sikerült! Nagyon is! A kollégám és lakótársam (aki az első csoportba tartozik, szintén azt hitte, hogy szalontüdőről van szó) az első falat után csak annyit mondott, hogy na ez végre rendes étel...

Hozzávalók kb. 8 személyre (mi két nap alatt megettük ketten):

3 sertésnyelv
3 sertésszív
2-3 nagy hagyma
só
bors
pirospaprika
babérlevél
1,5 kg krumpli
olaj

A nyelveket sós, borsos, babérleveles vízben felraktam főni. A kuktában elkezdtem párolni az olajon az összevágott hagymát. A szivet összevágtam csíkokra. Úgy döntöttem, hogy ennyi idő elég is lesz a nyelveknek, úgyhogy kihalásztam őket, levagdostam a nem szimpatikus részeket (visszaraktam a vízbe fődögélni, legyen a kutyáknak is egy jó napja), felcsíkoztam. Az időközben megpárolódott hagymára rászórtam a pirospaprikát, hozzáöntöttem a "husikat", só, bors, és felengedtem annyi vízzel ami ellepte, plusz még 2 ujjnyi. Mehetett rá a fedő. Kb 1 óra alatt majdnem készre főtt. Fedő le, ekkor még elég aggasztóan nézett ki, enyhén leves állaga volt. Beleöntöttem a kockákra vágott krumplit, még egy kis só. Fedő vissza. Még 10 perc főzés. Tökéletes lett. Rengeteg, sűrű, finom. A jövő hónapra is be van tervezve, majd akkor lefényképezem.

Utóirat: Természetesen kukta nélkül is meg lehet főzni, készüljünk fel rá, hogy úgy csak a főzés legalább 2 óra lesz. Kukás esetben az előfőzéssel, pucolgatásokkal, darabolásokkal megvan 2 óra alatt.

Pácolt sajt

Mániákusan vásárolom a különböző receptes újságokat. Az igaz, hogy viszonylag ritkán főzök belőlük, de veszem őket szorgalmasan. Régebben a mindenféle egészséges életmóddal és fogyókúrákkal kapcsolatos olvasni valóknak is nagy rajongója voltam. Na nem mintha ennek örömére egészségesebben éltem volna, vagy esetleg minimálisan is lelkesebben tornáztam volna (vagy bárhogy), de elméletben nagyon értettem mindenhez! Viszont mindig eldöntöttem, hogy majd kipróbálom, majd megcsinálom, majd megfőzöm, majd megsütöm, majd majd... Viszont a pácolt sajt recept alapján is annyira szimpatikus volt, hogy még decemberben sem hagyott nyugodni, pedig egy nyári újságban volt, kifejezetten grill partihoz ajánlották. Úgyhogy eldöntöttem, hogy karácsonyra többek között ilyent is kap a család néhány tagja. Kifejezetten jól néztek ki az üvegek! Januárban jöttek is a visszajelzések, ilyent máskor is kérnek, ha lehetne nem csak karácsonykor. Ünnepek előtt kifejezetten kérték, hogy ha lehetne, akkor újra ilyent csináljak nekik, de persze bármi másnak is örülnek... Kaptak... Most már a család többi tagja is. Mindenki pácolt sajt lázban égett, egyetlen ember volt, aki nem kóstolta még. Én... Ennek örömére eldöntöttem, akármi is lesz, idén megtartok egy üveggel! Sikerült! Már értem a lelkesedést! Jó nézni, jó enni, jó csinálni, jó adni, jó kapni. Egyszerű és gyors. Egy hátránya van csak, 10 napig kell érlelni... De ha jól időzít az ember, akkor ez sem probléma.

Recept:
30 dkg sajt (3 különböző féléből 10-10 dkg, az egyik füstölt legyen! Minél eltérőbb az ízük, annál jobb.)
1 tk kakukkfű
1 kis fej lila hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1-2 chili paprika karikákra vágva
1 tk szemes tarkabors
3 dl olívaolaj (másmilyen is jó, ha éppen gazdasági válság van)
1,5 dl balzsamecet

A sajtot kockákra, a lila hagymát kockákra, a fokhagymát szeletekre vágjuk, beleszórjuk egy nagy üvegbe, (vagy sok kicsibe, olyankor üvegenként 1 gerezd fokhagymát számoljunk), az olívaolajat és a balzsamecetet összekeverjük, ráöntjük a sajtra, hozzászórjuk a borsot, chilit, kakukkfüvet, rárakjuk a tetőt, kicsit összerázzuk és mehet a hűtőbe. A lényeg, hogy a "lé" ellepje a sajtot, ha kevés, akkor 2:1 arányban keverjünk még be az olajból és az ecetből és pótoljuk. A pontos mennyiség nagyban függ az üvegek számától és formájától.
Salátával, sült hússal, friss kenyérrel, bármivel...

Jó étvágyat!

Az én új mániám

Még mindig nyár van és még mindig meleg... Ebből következik, hogy a tortasütés továbbra is szünetel ( kivéve speciális személyek születésnapjait...). De hogy addig se unatkozzak amíg hűvösebb lesz, kell valami kreatív elfoglaltságot találni! Szerencsére leendő új munkahelyemen annyit lehet kreatív amennyit csak akarok, és ami a legjobb, hogy az agyament ötleteimet támogatják, örülnek neki, és még meg is valósíthatom! Hát kell ennél több? (Igen, de az most nem tartozik ide...)
De lássuk a műveket! Ezek a legújabb találmányok és gyártmányok...

Életfa
(Ezt tényleg én csináltam!)

Rakamazi turul

Ahogy melegedett az idő, úgy csökkent a lelkesedésem sütésügyileg. Egyrészt, mert az amúgy is meleg konyhát melegíteni nem túl kényelmes, másrészt egész egyszerűen nem szerettek volna kihűlni a krémek, és a kész torták sem érezték túl jól magukat az asztalon. A hűtőben nem nagyon fértek el szegények, ráadásul nem vagyok biztos abban sem, hogy a csokitortának jót tesz, ha a közvetlen szomszédja egy fél tábla szalonna... De mivel az eredeti terv szerint a nyarat külföldön töltöttem volna, gondoltam nem fog ez különösebben problémát okozni. Azután persze minden máshogy alakult. Én maradtam, újra jöttek az igények, meg szerencsére a rossz idő is. Bár szerintem is elég "érdekesen" hangzik, amikor a "törzsvásárlóknak" azt mondom, hogy persze, hogy megcsinálom a tortádat, ha rossz lesz az idő... Bár a dolgok jelenlegi állása szerint lesz külön sütis hűtőm. Meg konyhám is... Bár ez, hogy úgy mondjam más tészta. Mindenesetre, reményeim szerint, hamarosan nem fog zavarni senkit a robotgép hangja. Sajnos mostanában meglehetősen dekoncentrált vagyok, és egész egyszerűen elfelejtem lefényképezni a tortákat, de most már nagyon sok embert megkértem, hogy figyelmeztessen, úgyhogy javuló tendencia várható! Na de térjünk a lényegre!

Börcsök Péter 60.-ik születésnapjára készült csokitorta, karbidlámpával, Gortani térképpel, és természetesen Börcsök Péterrel. (Remélem a 70, 80, 90 és 100.-ik szülinapjára is én csinálhatom majd a tortát! Ígérem addigra szeretni fogom az embereket és nem fogok elszökni a tömeg elől...)

Vaníliás-gyümölcsös torta egy villanyszerelőnek. (Az első tortám, ami előre le lett rajzolva, majd hasonlított a rajzra! Na jó, kellet hozzá egy jó program, amivel még én is tudok rajzolni...)

Szintén vaníliás-gyümölcsös, szerencsehozó elefántos.

Citromos-túrós virágcserép

Boxer kutya és a friss jogsi

Hirtelen ennyi... Ha megkapom a képeket, amiket ígértek, akkor jön a többi is!

Az új mánia, avagy miért kellene megtanulnom napfénnyel sütni

A párom, mint már említettem, bizonyos dolgokban rendkívül kreatív. Különösen ha faragásról, festésről vagy rajzolásról van szó. Legújabb mániája az airbrush. Az alap indok a vásárlásra az volt, hogy milyen gyorsan tud majd így szélmalmos és barlangos mágneseket festeni. Meg persze a falfestmények is gyorsabban elkészülnek. Azt nem mondhatnám, hogy mágneseket nem festett, mert ez így nem igaz, bár saját véleménye szerint nem haladja meg az értékelhető darabok száma a tízet. Ennek legfőbb oka, hogy az első igazán jól sikerült malom után egyből áttért a bukósisakokra. A bukósisakok után pedig a barlangász és sziklamászó sisakok fognak következni. Lassan úgy néz ki a konyhánk, mint egy túra bolt. Beülők, mászó cipők, kötelek, ja és minden sarokban egy sisak. Hogy normális ember nem tart ilyeneket a konyhájában? Soha senki nem mondta, hogy normálisak vagyunk... És miért kellene nekem napfénnyel megsütni a süteményeimet? Talán nem férünk el egyszerre ketten a konyhában? De igen, elférünk ketten. Vagy a párom és én, vagy a párom és a festék szag, vagy én és az ennivaló. Esetleg a párom, a festék szag és én. Vagy a párom az ennivaló és én. A festék szag és az ennivaló viszont kizárják egymást. Na ilyenkor jönnek a problémák. Bár azt ő is elismerte, hogy az észteres festéke annyira büdös, hogy semmilyen élelmiszert nem lehet mellette tárolni. Tehát amíg ő fest, addig nincs kaja. Ez két esetben okoz problémát. Az egyik amikor határidős a festés és a torta is. Ilyenkor szoktak kisebb vitáink lenni, hogy kinek kellene elköltöznie, ki eszik ennyi tortát, minek bármit is festeni a sisakra, ha az első esésnél úgyis lejön, és hogy tulajdonképpen ki is a lakás tulajdonosa. A másik, amikor egész nap fest, majd este 7-8-9 órakor eszébe jut, hogy nem is evett még semmit, tehát azonnal éhen hal. Ez az az eset, amikor egy vajas kenyeret is sokáig tart megcsinálni, de ő inkább valami normális főtt ételt enne. Megoldás? Nagyobb lakás, költözés együtt, vagy külön-külön, műhely, cukrászda, stb. Bár lehet, hogy a vizes festék is működni fog...

Tojáspogácsa avagy hogyan készítsünk 4 tojásból feltétet 3 felnőttnek úgy, hogy mindenkinek elég legyen

Mi az a feltét, ami olcsó, nem macerás, finom és gyorsan elkészül? Ez az a kérdés, ami minden egyes lábos főzelék készítésekor felmerül. A pörkölt alapvetően kiesik, mert a pörköltet nokedlival, rizzsel esetleg tésztával szeretjük. Különben is gazdasági válság van, az ember ne két főételt egyen egy ebédre. Ugyanez vonatkozik a sülthúsokra is. Ja, hogy az előző napi maradék? Sajnos nálunk ez ismeretlen fogalom... A mindenféle panírozott, elősütött izék tiltólistára kerültek (na jó tényleg van egy-kettő ami borzalmas, de a férfiember a jófajtákat is száműzte), tehát marad a virsli és a tojás. Na de mindenhez tükörtojás? A spenóthoz és a sóskához természetes, de például a krumplihoz nekem nem jön be és a virsli is unalmas egy idő után, még akkor is, ha egy jó ideig tiltólistás volt az is. Aztán egy csendes este, mikor elalvás előtt az egyik ezeréves szakácskönyvemet olvasgattam (vagy ez nem normális dolog?), akkor eszembe jutott, a régi kedvenc, a tojáspogácsa. Ez a recept ha lehet, akkor még az eredetinél is egyszerűbb, bár nem nagyon lehet fokozni...

Hozzávalók kb. 12 darabhoz:

3+1 tojás

1+2 ek. liszt

1 száraz zsemle (kifli, kenyér csücsök)

1 dl tej (lehet sima víz is)

1 fej hagyma (elhagyható)

5 dkg szalonna (elhagyható)

petrezselyem (elhagyható)

só,bors

olaj a sütéshez

A szalonnát kockákra vágjuk, kisütjük a zsírját, megpirítjuk rajta az összevágott hagymát, hozzáöntjük a felvert tojást, sózzuk, borsozzuk. Jó "kemény rántottát sütünk. Amíg hűl, beáztatjuk a tejbe (vízbe) a kenyeret. Amikor zsemle jól megszívta magát, kinyomkodjuk, hozzáadjuk a rántottához, rászórunk 1 ek. lisztet és az apróra vágott petrezselymet. Az egészet jól összegyúrjuk. Kis golyókat formálunk belőle, ellapítjuk a maradék 2 ek. lisztben és forró olajban megsütjük.

A Ló

Az unoka húgom lómániás, tehát természetes volt, hogy a születésnapjára lovas tortát szeretne. Az, hogy gesztenyés-banános ízű legyen, azt nem tartottam teljesen"természetesnek". Anyukám, aki nem igazán rajong a banánért, halkan megkérdezte: mi lenne, ha azt mondanánk, hogy nem volt a boltban banán...? Mivel ez nem tűnt túl etikusnak, ezért sürgősen ki kellett találni, egy B tervet. Szerencsére, mivel az angyali leánygyermek imádja, a kókuszgolyót, valamint a hasonló típusú és állagú édességeket, a probléma gyorsan megoldódott. Alig 1,5 kg darált kekszből készült kekszmassza, amiből ragyogóan lehetett ló fejet gyurmázni.

Íme az eredmény!

A kekszmassza a következőkből készült:

1,5 kg darált keksz

10 dkg kakaó

kb. 30 dkg porcukor (a kakaó és a keksz fajtájától függ)

30 dkg margarin

1 dl meggylé

kb. 10 dkg apróra vágott meggy befőtt (ennyi maradt múltkor és elfelejtettük megenni)

fahéj

kb. 6-8 dl tej (a keksztől függ)

Az egészet jól összegyúrjuk. Nagyjából olyan állagúnak kell lennie, mint a gyurma. Hogy milyen formájú dolgot készítünk belőle, annak csak a fantázia szab határt. Elég nagyjából megformázni, a marcipánnal pedig lehet finomítani. A legnagyobb előnye (azon kívül, hogy szinte tényleg bármit meg lehet valósítani belőle) hogy nincs benne krém, nem kell azon aggódni, hogy például a játszóházban van-e hűtő, megromlik-e útközben, stb. Előző nap nyugodtan el lehet készíteni, nem ront rajta! Ráadásul én még nem találkoztam olyan gyerekkel (sem) aki ne szeretné az ilyen sütiket.

Barbara sörös csirkéje avagy a színdétázók ideális vacsorája

Lassan egy hete minden nap feltűnik a színdiétát reklámozó cím az aktuális cikkek között. Ezt az irományt már nem is olvastam el, mert az előző két találkozás is elég meghatározó volt ezzel a táplálkozásfajtával. Az első cikk azt írta, hogy egy étkezés alkalmával csak 1 féle színt együnk, a második pedig azt, hogy az a jó, ha mindegyik szín megtalálható a tányérunkon. Erről ennyit...

A recept Barbarától származik, akinek még lógok a mandulás csillaggal, de vígasztal, hogy még soká lesz karácsony... De ígérem küldöm a héten!

A recept igen egyszerű és gyors, ráadásul nagyon finom!

Hozzávalók:
fejenként 2-3 csirke felsőcomb
só, bors, fűszerek
annyi sör amennyi kb. félig ellepi a husikat

A húst ízlés szerint fűszerezzük (leggyorsabb a só-bors-vegeta kombináció), belerakjuk egy tepsibe, ráöntjük a sört, fólia alatt kb. megsütjük, majd a fóliát levéve megpirítjuk.

Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert másnap ugyan olyan finom, ráadásul a sör nem párolog el, viszont másnapra szobahőmérsékleten is megkocsonyásodik. Kenyérre kenve...

És hogy jön ide színdiéta? A pirosra sütött husikák mellé raktam a tepsibe nagyobb kockákra vágott vöröshagymát, ami fehér. Köretnek zöldborsós rizst készítettem kurkumával amitől szép sárga lett. A barna szaft, a feketebors darabkákkal szintén hozzájárult a színskála kiteljesedéséhez. És hogy biztosra menjek, az egész lila tányérra került, a rízs pedig kék fedő alatt készült. (Bár az egy másik láboshoz tartozott, de erre is jó volt.) Vacsorázás közben Bridget Jones születésnapi menüjét néztük a tévében a kék levessel és a narancslekvárral. Hiányzik valami?

San Antonioi csirke

Valamikor réges-régen volt egy kedvenc éttermünk Fehérváron. Ott ettük ezt rendszeresen, miután az üzletvezető-helyettes barátunk felhívta rá a figyelmünket. Később lekerült az étlapról, de szerencsére nekünk bármikor megcsinálták. Aztán egy jól sikerült Tamás-Zoltán-Nőnap alkalmából az étterem repipia készletének elfogyasztása közben sikerült megszerezni a receptet. (Más receptekre is fény derült, de sajnos csak igen rövid időre. Reggelre a feledés sötét homályába vesztek. Hogy miért nem írtuk le őket? Menjetek el egyszer egy maradékivó buliba, majd megkérdezem utána, hogy ki tudta megmondani hajnali 1/2 3-kor, hogy mi az a papír...)


Hozzávalók 4 személyre:
2 csirkemell
500 gr tészta (én ezt is pennével szeretem, de a hivatalos a spagetti tészta)
1 kis fej fehér káposzta
1 pohár tejföl
1 ek liszt
só, bors, pirospaprika, fokhagyma, olaj


A húst kockákra vágjuk, kevés olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk. A káposztát csíkokra vágjuk, Hozzáöntjük a húshoz, sózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. A tésztát megfőzzük. A tejfölt elkeverjük a liszttel és a pirospaprikával. Hozzáöntjük a káposztás húshoz, belerakjuk az apróra vágott fokhagymát, egyet forralunk rajta. Belekeverjük a lecsepegtetett tésztát, jól összekeverjük és már tálalhatjuk is. A tetején a reszelt sajt nem ront rajta, de anélkül is fogyasztható. Jó étvágyat!

Spenótos tészta

A spenótos tésztában az a jó, hogy azoknak is ízlik, akik nem szeretik a spenótot. Pedig spenót íze van. Fradi szurkolóknak kifejezetten ajánlott a színe miatt! De a többieknek is ízleni fog. Ráadásul 20 perc alatt elkészül...

Hozzávalók 4 személyre:

2 csirkemell filé (vagy pulykamell, sertés comb, házi sonka, kinek mi van otthon)

1 csomag mirelit spenót kiolvasztva (ha még fagyos úgy is jó, csak akkor lassabban készül el)

500 g tészta (lehetőleg penne)

2 dl főzőtejszín (esetleg tejföl, vagy tej, de krémsajttal is jó)

só, bors, fokhagyma, olaj

Egy nagy serpenyőben felforrósítunk kevés olajat, megpirítjuk rajta a kockákra vágott húst, sózzuk borsozzuk.

Felrakjuk a tésztát főni. A kiolvadt spenótról leöntjük a vizet, és a a spenótot a húshoz öntjük. Addig főzzük fedő nélkül, amíg elfő belőle a maradék lé. Ekkor hozzáöntjük a tejszínt és az apróra vágott fokhagymát. Közben megfőtt a tészta is elvileg, úgyhogy összekeverjük a kifőtt tésztával, a tetejét megszórjuk reszelt sajttal, és szerény mosollyal az arcunkon bezsebeljük a dicséreteket.

Csak képek

Azért jó mások helyett tortát sütni, mert biztos, hogy miután 2 hónapig nem csináltál semmit, egyből kérnek 5 tortát 1 hétvégére. De mivel még mindig szeretek sütni, ezért nem estem teljesen kétségbe. Na meg azért, mert nem 5 különböző ízre kellett készülni, csak 3-ra. A Carlbergesről még meg kell keresnem a kpet, de ami késik, az sincs elfelejtve teljesen!

Redrock torta tejszínes ét- és tejcsokis krémmel

Laci egyik szülinapitortája vaníliásgyümölcss krémmel

Laci másik szülinapi tortája citromos-túrós krémmel

Marcipán Oscar-díj tömény marcipánból

Cserepes virág amit soha nem kell locsolni, szintén citromos-túrós

Babos zakuszka

Szerintem már a neve is szép! Létezik belőle padlizsános, babos, gombás, natúr és még ki tudja hány féle. Én még nem láttam két egyforma receptet, pedig mindegyik az igazi, eredeti zakuszka volt. Pont úgy, mint ez. A recept Erzsitől származik, ezúton is örök hála érte! A család nagy része kapott a karácsonyi csomagban egy üveggel, azzal a felkiáltással, hogy tartós ajándék, mert ráérnek megenni majd a nagy karácsonyi zabálás után. Elképzeltem, hogy majd milyen jó lesz, tavasszal előveszik, gondolnak ránk, a családra, a karácsonyra... Ehelyett mi történt? Januárra megették... Ennyit a családról. Idén majd többet kapnak.

Elég (nagyon) sok lesz belőle, de már látom, hogy idén legalább dupla adagot kell csinálnom. (Ezenkívül, padlizsánost és gombást is.) Ettük friss kenyérrel, rizzsel, tésztával, pizza feltétnek is. A leglátványosabb valószínűleg az volt, amikor vékonyra kinyújtott pizzatésztára kentem, feltekertem, mint egy bejglit, összecsavartam, mint egy csigát, egyben megsütöttem, és felszeleteltem, mint egy tortát. Mire lefényképeztem volna, addigra elfogyott. No de lássuk az eredeti erdélyi babos zakuszka receptjét!

Hozzávalók:
1 liter étolaj
1 kg sárgarépa
1 kg vöröshagyma
1 kg paradicsom
3 kg piros húsú paprika (kaliforniai, pritamin, kápia, stb. lehet vegyesen is)
50 dkg fehér bab
25 dkg lisztes bab
só, bors, babérlevél


A babokat külön-külön megfőzzük. Az összes hozzávalót ledaráljuk.
Az olajat felforrósítjuk, megdinszteljük a sárgarépát, hozzáadjuk a hagymát, amikor megdinsztelődött, akkor mehet bele a paradicsom tovább főzzük, paprika, fűszerek, a lisztes bab, és a legvégén a fehér bab. Addig főzzük, amíg az olaj feljön a tetejére. Amikor megfőtt, tisztára mosott üvegekbe tesszük, rárakjuk a tetejét és egyből megfordítjuk. Legalább 5 percig így hagyjuk, aztán mehet a szekrénybe.


Jó tanácsok:
- az üvegeket ne rakjuk teljesen tele, mert állás közben feljön az olaj a tetejére és kifolyik. Szóval ne csurig legyen, hanem csak tele.
- én a lisztes babot teljesen ledaráltam, a fehéret csak éppen, így darabokban lesz benne a bab.
- felbontás után hűtőben 1 hétig eltartható

Vonatos torta

A torta a Nagypapám 85.-ik születésnapjára készült. Belülről lúdláb torta szeretett volna lenni. Ha megtalálom azt a receptet aminek nem csak íze, de az állaga is jó, akkor ígérem megosztom veletek!

Liza és Levi tortája

Kakaós piskóta, főzött csokikrémmel.

Bonbonos doboz

Kakaós piskóta, tejszínes ét- és tejcsokis krémmel.

Focis torta

Kakaós piskóta, főzőtt csokis krémmel.

Mikulások

Szintén NLC-s recept, Tavasz "találmánya". Gyermekes bulikra ideális (főleg ha nincs saját és ráér az ember ilyenekkel szórakozni), ráadásul kis fantáziával aktualizálható szinte bármilyen alkalomra. Ja, és bármennyire is nem úgy néz ki, tényleg gyorsan megvan! Nálam 4 adag készült egyszerre...

Hozzávalók 15 darabhoz:
5 dkg vaj
5 dkg cukor
1 tasak vaníliás cukor
1 csipet só
1 kis tojás
12,5 dkg tehéntúró
25 dkg liszt
½ tasak sütőpor

Habosra kevertem a cukrot, a vajat és a tojást, hozzáöntöttem a lisztet, sót, sütőport, túrót, összegyúrtam és beraktam a hűtőbe egy éjszakára.

Eredetileg fél óra is elég lett volna, de előtte Zakuszkát főztem, amibe került 1 kiló erős paprika is, amit nem szándékoztam erős állapotában belefőzni, úgyhogy kivagdostam az összes már összedarabolt paprika erét, amit viszont a kezem nem értékelt, ezért az est felét a mikulások helyett a gyógyszertárossal és a Fenistillel töltöttem, a másik felében bánatomban grogot iszogattam a kihalt karácsonyi vásárban, szakadó esőben a párommal. Viszont megtudtam az egyik várakozótól a gyógyszertárban, hogy ilyen esetben olajjal kell vastagon bekenni az ember kezét, akkor elmúlik a fájdalom. A gyógyszerésznek is jó estéje volt! Saját bevallása szerint még nem találkozott ilyen problémával. Végre valami újdonság a sok unalmas náthás között! Csak egy kicsit röhögött ki...

Szóval kivesszük a tésztát a hűtőből, átgyúrjuk, majd 15 részre vágjuk. Mindegyik résznek levágjuk kb. az 1/4-ét. A kisebbik és a nagyobbik tészta részből is gombócot formálunk, egymásra rakjuk, a kisebbik legyen felül!, megkenjük 1 ek. tej és 1 tojássárgája keverékével, fogpiszkálóval rögzítjük, és dupla muffin papírba rakjuk. Ha van az embernek elég muffin formája, akkor abban is lehet sütni természetesen. A két papír pedig azért kell, hogy megtartsa a formáját. Sütés után a külső papír újra felhasználható!
Kb. 170-180 fokon 15-20 percig sütjük.
A díszítéshez a tojásfehérjét elkeverjük annyi porcukorral, hogy olyan sűrű masszát kapjunk, ami lassan folyik le a kanálról. Piros marcipánból kb. 8 cm átmérőjű köröket szaggatunk, félbevágjuk, és sapkává hajtjuk. Vagy belemártjuk a cukros masszába és úgy rakjuk a Mikik fejére, vagy simán rárakjuk és körbe írókázzuk. Én írókáztam. Megcsináljuk a szakállát és a szemét, a sapka tetejére bojt, a szeme csoki vagy cukorgyöngy. Aztán már csak győzködni kell a többieket, hogy nyugodtan egyék meg.

Meggyzselés csokitorta

Tavaly karácsonyra csináltam egy halom bonbont. A kedvencem a meggyzselé, marcipán és rumos csokikrém kombináció volt. Már akkor is gondoltam rá, hogy valahogy tortába is át kellene ezt ültetni, de valahogy elmaradt. Aztán eltelt majdnem egy év, Anyukámmal megbeszéltük, hogy Apukám a névnapjára szatmári szilvatortát fog kapni. Igen ám, de a Nagypapám 85. születésnapjára készült lúdlábtortából megmaradt fél üveg meggybefőtt, amiről eszembe jutott a tavalyi bonbon. Ezek után egy fantasztikus logikai levezetéssel arra jutottam, hogy mivel az én névnapom közvetlenül Apukámé előtt van, és úgyis együtt tartjuk a kettőt, ezért nyugodtan csinálhatok neki olyan tortát, amilyent én akarok enni. Ráadásul ennek a tetejére lehet marcipánt rakni, a másikra pedig nem. A terv az volt, hogy a marcipánra fogok valami horgászos képet festeni. (Figyelembe véve, hogy sem rajzolni, sem festeni nem tudok egy egészen icike-picikét sem, ez közben már nem tűnt teljesen normális ötletnek.) A család egyöntetű véleménye alapján eddig ez volt a legjobb tortám. Bár a legtöbbnél ezt mondták... A Nővérem azért a második szelet eltüntetése közben megjegyezte, hogy ha lehet, akkor neki valami sósat csináljak majd.

Hozzávalók:
6 tojás
6 ek cukor
4 ek liszt
2 ek kakaópor

A tojásokat ketté választjuk, a sárgáját fehéredésig keverjük 4 ek cukorral. Bele keverjük a lisztet és a kakaót. A fehérjét a maradék 2 ek cukorral kemény habbá verjük. A belekeverjük a lisztes részbe a hab 1/3-át, majd az így fellazított tésztába óvatosan beleforgatjuk a maradék habot. Előmelegített sütőben 15-20 percig sütjük kb 170 fokon.


Töltelék:
1 üveg magozott meggybefőtt
2-3 ek ékezési keményítő
fahéj
5 dkg marcipán a belsejébe
4 dl tejszín
30 dkg étcsoki
1 cs lapzselatin


A meggybefőttet a levével együtt leturmixoljuk, fahéjjal ízesítjük és az keményítővel sűrűre főzzük. Félre rakjuk hűlni.
A csokit megolvasztjuk, amíg hűl, kemény habbá verjük a tejszínt, összekeverjük az olvasztott csokival. A zselatinlapokat 5 perce beáztatjuk, kinyomkodjuk, 2 ek vízzel megolvasztjuk. Amikor langyosra hűlt, belekeverjük a csokis tejszínbe.
A piskótát 3 lapra vágjuk. Az alsó lapot megkenjük a csokikrém felével, ráöntjük a meggy felét, vékonyra kinyújtott marcipán, rá a második lap, csokikrém, meggy, harmadik lap. Ha az egész tortát szeretnénk bevonni marcipánnal, akkor még kb 30 dkgra lesz szükség.

Tejszínes-karamellás diótorta

Eszterházy, Dobos-torta, tejszínhab. Ez volt a kiindulási pont. Hogy lehet ebből a legegyszerűbben 1 tortát csinálni? Meglepően egyszerűen. Íme az eredmény:

Hozzávalók:
24 dkg darált dió
9 tojásfehérje
27 dkg porcukor
1 liter tejszín
5 csomag habfixáló
10 dkg durvára vágott dió
20+10 dkg cukor

A porcukrot a tojásfehérjével kemény habbá verjük, beleforgatjuk a diót. Sütőpapírból vágjunk 6 db kb. 24 cm átmérőjű kört. Kenjük rá a diós tésztát és kb. 180 fokon süssük világos aranybarnára. Még melegen húzzuk le róla a sütőpapírt, majd hűtsük le a lapokat.

Csináljunk a 20 dkg cukorból és a 10 dkg dióból grillázst, törjük össze. a tejszínt (cukor nélkül!!!) verjük kemény habbá a habfixálóval, keverjük bele a grillázst. Egy kicsit meg fog olvadni majd a cukor része, ez fogja ízesíteni a tejszínt és ezért nem kell bele cukor. Kenjük meg a lapokat a grillázsos tejszínnel, majd kenjük be az egész tortát is kívülről. Na most jön a legbonyolultabb rész! Sütőpapírra rajzoljunk egy akkora kört, mint a torta, és vágjunk egy olyan csíkot, aminek a szélessége megegyezik a torta magasságával (esetleg egy kicsit nagyobb, de kisebb ne legyen!), a hossza pedig a torta kerületével (ez se legyen kisebb!!!). Csurgassuk rá a karamellt, minden logika nélkül, hogy szép szabálytalan mintát kapjunk a sütőpapírra. A csíkból próbáljunk meg nagyon gyorsan csinálni egy karikát (amit a torta köré fogunk majd rakni). A tetejére szánt lappal nem kell annyira kapkodni, mert azt nem kell hajtogatni. Ez volt az elmélet. Gyakorlatban a dolog nálam ott bukott meg először, hogy nem volt elég hosszú az asztal, azért a karamell csíkot csak részletekben tudtam megcsinálni és hát a gyorsasággal is voltak problémák, de mint rutinos puzzle rakosgató, egész jól össze tudtam rakni a pár centis darabokból (gyakorlatilag teljesen szét tört) az oldalát, csak egy kicsit lassan... A tetejére rárakjuk egyben a karamell lapot, majd az egész tortát rakjuk minimum 2 órára, de inkább egy napra a hűtőbe. Amíg a torta a hűtőben pihen gyakoroljuk a szerény mosolygást a tükör előtt, hogy amikor lerakjuk az asztalra a "műalkotást", akkor az "Húúú... Ezt hogy csináltad?" kérdésekre kellően hitelesen tudjuk mondani, hogy "Ááá... Semmiség..." Majd egy kényelmes székre telepedve, kényelmesen hátradőlve, csukott szemmel élvezzük, ahogy a hideg tejszínben megbújó karamellás dió darabkák szétolvadnak a szánkban...

Kapros-túrós pite

Régen a Nagymamám nagyon sokszor csinált kapros-túrós lepényt nyáron. Emlékszem rengeteg kapor volt a kertben. Ő kelt tésztából csinálta, de úgyis a teteje volt a lényeg. Ennek örömére nálunk ez alá is linzeres pités tészta került.

A recept:
50 dkg liszt
25 dkg margarin
10 dkg cukor
1 sütőpor
2 tojás
Összegyúrni az egészet, aztán mehet a hűtőbe pihenni.

Töltelék:
50 dkg túró

2 ek. tejföl
1 ek. búzadara

1 púpos ek. kapor

2 tojássárgája

3 ek. cukor
Mindent összekeverni, majd óvatosan beleforgatni, a 2 tojás keményre felvert habját.
Előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje elkezd színesedni. (légkeveréses sütőben kb. 170 fokon kb. 25 perc)

Tetejére:

2 pohár tejföl

2 egész tojás

3 ek. cukor

Ezt még rákenem/öntöm a tetejére és még pár percig sütöm.

A szakácskönyvek 1 kk. kaprot szoktak írni. Ez pont arra elég, hogy az ember felidegesítse az ízlelő bimbóit, kapros-túrós lepénynek nem nevezném. Esetleg: túrós lepény kapor pöttyökkel, csak a színe kedvéért. Vagy: kapros-túrós lepény kaprot nem kedvelőknek.

Mivel nem kelt tésztából van, 2-3 napig nagyon jól elvan a hűtőben kiszáradás nélkül. Ráadásul hidegen a legjobb!

Tökös-mákos pite

Még jó pár évvel ez előtt rendszeresen rendeltem ebédet az egyik házhozszállítós cégtől. Két dolgot tudtak sokkal jobban csinálni, mint én, a paradicsomos káposztát és a tökös-mákos rétest. Az utóbbit nem volt nehéz, mert addig soha nem próbálkoztam vele. Azóta a paradicsomos káposzta titkára is rájöttem (nem szabad sűrített paradicsomból csinálni, mert soha nem lesz paradicsom íze), úgyhogy csak a tökös-mákos süti hiányzott a boldogságomhoz. Módszeresen neki álltam receptet keresni és szomorúan vettem tudomásul, hogy mindenhol sütőtököt használnak. Ez alapvetően nem lenne baj, ha a színén kívül bármit is szeretnék a sütőtökből. Anyukám szerint régen csak a sárgarépás és a sütőtökös bébiételt ettem meg, amit jelenleg elég nehezen tudok elhinni. Szerintem összekevernek valakivel. Vagy tényleg annyit ettem belőle régen, hogy egy életre sikerült megutálnom. Bár a sárgarépával kezd rendeződni a viszonyom. (Bizonyítékok hamarosan!) De térjünk vissza ehhez a mákos dologhoz. Tehát sütőtök kilőve, ráadásul biztos voltam benne, hogy abban a rétesben nem az volt, úgyhogy alkotás indul. Első kísérletem nem volt túl nyerő, nagyon száraz volt, remélem nem sokan emlékeznek rá. Pár évvel később újra eszembe jutott. Megvettem a fagyasztott főzőtököt, megállapítottam, hogy a kaprot közvetlenül a tökre rakták, főztem belőle tökfőzeléket. Pár hét szünet, vásárlás, tökfőzelék. Pár év szünet, nyár, jé a zöldségesnél van tök! Megvettem, megpucoltam, lereszeltem, és igen! Igaz nem rétes, hanem pite, de jó! Az eredeti talán a NO SALTY-ról származik.

Tészta:

30 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
3 tojás sárgája
Az egészet összegyúrni, és mehet a hűtőbe pihenni.

Töltelék:
20 dkg darált mák
2 dl tej
1 ek vaj
6 ek cukor
1 kisebb tök húsa lereszelve (eredetileg 2 alma)
3 tojás fehérje
1/2 citrom
sok fahéj
A tejet felforraljuk a cukorral, leforrázzuk vele a mákot, bele a vaj, a citromhéj, a tök, a fahéj. Amikor kihűlt belekeverjük a kemény habbá felvert tojásfehérjét.
A 2/3-át kinyújtjuk, bele a tepsi aljába, rá a töltelék, arra a rácsok. Forró sütőben kb. 15-20 perc alatt megsül.

Almás copf

Hála Démétér almalekvárjának már kezdem látni a zsák alját! Ettől függetlenül ma sem maradhattunk almás süti nélkül. Az eredmény már eltűnt, pedig még ki sem hűlt teljesen...

A tészta azonos a bejgli tésztájával. Folyamatosan új ötletek merülnek fel bennem ezzel kapcsolatban! A mai a következő volt:

Az eddig a mélyhűtőben pihenő tésztát kiraktam olvadozni, addig felmértem az alma készletet. Sok. Ez sokk! Na lássuk.

A tésztát kinyújtottam egy szép nagy tégla lappá és derelyevágóval végig jelöltem a harmadánál hosszában (nem szabad átvágni! ezek csak segédvonalak!). Mindkét oldalról 1 cm-ként bevágtam 45 fokos szögben a segédvonalig. A középső egyben maradt részt megkentem savanykás baracklekvárral, ráhalmoztam a vékony szeletekre vágott almát, megszórtam fahéjjal és barnacukorral, majd felváltva ráhajtogattam a széléről a csíkokat. Megkentem tojással és egyből rájöttem, hogy ez egy nagyon elhibázott lépés volt. Eljött a megvilágosodás pillanata! Nem tudom átrakni a tepsibe a sütit... Próbáltam áthúzni alatta a sütőpapírt - elakadt. Vajon miért... Próbáltam alányúlni fakanállal - ehhez kevés volt a kezem... Próbáltam alányúlni óvatosan kézzel - ehhez is... Aztán valahogy átküzdöttem! Megpróbáltam helyre pofozgatni az összekócolódott fonatokat nem túl nagy sikerrel, ezért inkább úgy döntöttem hogy majd a szép részeket fotózom.

Megsülve már egész jól nézett ki! Amíg volt...

Jó tanács! A kinyújtott tésztát tegyük át egy sütőpapírra, csak utána vágjuk és töltsük!

A legrövidebb almás recept

Íme a már emlegetett összeburigatomamiotthonvan almássüti receptje. Garantáltan az egyik legrövidebb recept!

Sűrű palacsintatészta, bele szeletelt alma, vajazott-fahéjas cukrozott tepsibe, sütő 180 fok, 30-40 perc, addig mosogatás, tányér-kiskanál, vigyázz forró!, elfogyott...

Kép nincs, majd legközelebb.

Ui.: Azóta több helyen is találkoztam a recepttel. Egyrészt, mint Lajos Mari féle sütemény, másrészt, mint hagyományos finn édesség, ezenkívül almás palacsinta, almáspite, stb. Ezek szerint felfedeztem a finneket! Vagy Lajos Marit? Holnapra kitalálok valami jófajta viaszt...

Gesztenyés-almás és mákos-almás bejgli

Az egész azzal kezdődött, hogy a nagypapámnál összeszedtük a földről a lepotyogott almát. A többségnek semmi baja, csak egyszerűen nem bírta a fa. Én kaptam belőle egy fél zsáknyit, úgyhogy beindult a nagyüzemi almássüti gyártás. Vagyis csak indult volna, ha nem találkozom az almalekvár receptjével. Két süti készült el, az egyik amolyan összeburogatomamiitthonvan típus.
A másik a "szokásos" bejgli almával bolondítva. Az érdekesség, hogy az alma nem a töltelékbe lett belekeverve, hanem külön megpároltam és rákentem a töltelékre. Valószínűleg sokan fogtok csodálkozni a hozzávalókon, de nálunk ilyen a bejgli. Emlékszem, régen milyen furcsán néztem azokra, akik hagyományos bejglivel kínáltak, hogy vajon mit is akarnak tőlem.
Ennek a tésztának a nagy előnye, hogy fóliába csomagolva 1 hónap után is olyan, mintha akkor sült volna. Feltéve, hogy el tudjuk annyira dugni, hogy senki ne találja meg...

Hozzávalók a tésztához (4 rúd):
75 dkg liszt
25 dkg margarin
25 dkg porcukor 

1 tojás
1 cs. sütőpor
2-3 szem főtt burgonya
2-3 ek. tejföl
A lisztet elkeverjük a sütőporral és a porcukorral, elmorzsoljuk benne a margarint, hozzáadjuk a lereszelt vagy áttört főtt krumplit (én villával nyomkodtam szét még melegen), a tojást és a tejfölt. Legalább fél órára hűtőbe rakjuk. Amíg hűl, elkészítjük a tölteléket. A tésztát 4 felé vágjuk, szögletesre kinyújtjuk, arányosan elosztjuk rajta a tölteléket, feltekerjük, villával megszurkáljuk, tojással kétszer megkenjük és forró sütőben kb. 30-40 percig sütjük.

Máktöltelék (2 rúdhoz):
30 dkg mák (Mák imádóknak esetleg lehet 40 dkg, de a 30 dkg is elég sok!)
3 dl tej (4 dl)
1 citrom héjja
20 dkg cukor (25 dkg)
fahéj
A tejet felforraljuk a cukorral, belekeverjük a darált mákot, pár percig főzzük, belekeverjük a fahéjat és a citromhéjat. Csak akkor kenjük rá a tésztára, ha kihűlt!

Gesztenye-töltelék (2 rúdhoz):
50 dkg gesztenye massza
1 cs vaníliás cukor
1-3 dl tej
1-2 ek cukor
A gesztenye masszát áttörjük, fokozatosan annyi tejet keverünk hozzá, hogy közepesen sűrű, kenhető krémet kapjunk, a cukorral és a vaníliás cukorral ízesítjük.

Almástöltelék a mákra és gesztenyére (4 rúdhoz):
7-8 alma
4-6 ek. cukor (ízlés szerint)
fahéj
Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a fahéjjal és a cukorral puhára pároljuk, úgy, hogy ne maradjon leve. A párolt almát 4 részre osztjuk és rákenjük a gesztenye illetve a máktöltelékre.

A kihűlt (türelmetlen családtagok és vendégek esetén langyos) bejglit vékony szeletekre vágjuk és szerény mosollyal az arcunkon bezsebeljük a dicséreteket.
FIGYELMEZTETÉS! A töltelék, ahogy a képeken is látszik, elég sok! Konkrétan a duplája a hagyományosnak. Aki nem szereti ennyire sok belevalóval, az nyugodtan felezze a mennyiségeket! Nálunk már így maradt fenn. Így pont olyan, mint amilyen a nagymamámé volt...

Márton-napi libavacsora

Hát a péntek délutánom közel állt a tökéleteshez! Történt ugyanis, hogy párom bátyja és felesége (mármint a bátyjáé és nem a páromé) András és Anna meghívtak minket a most már hagyományosak nevezhető Márton-napi bor klubba. Természetesen indulás előtt még sütnöm kellett valamit, de hála a gondos szervezésnek, sikerült elkészülnünk mindennel. Gesztenyés-almás és mákos-almás bejglit sütöttem,de erről majd egy kicsit később.
Valamilyen csoda folytán sikerült időben odaérnünk Pátyra, sőt ami dupla csoda, hogy a vacsiról sem késtünk el. A menü a következő volt:
- libamáj saját zsírjában, libatepertő, lilahagyma, pirítós, friss kenyér
- húsleves lúdgége tésztával és maceszgombóccal
- ludaskása gersliből
- lúdláb torta
Hát a nagy gazdasági válság kellős közepén libamájjal jól lakni...

Természetesen minden ételnél megkaptuk a hagyományokról, az elkészítésről, és minden egyéb tudnivalóról a szóbeli köretet is, ami a többieket nem tudom mennyire hatotta meg, én többször halkan felsikoltottam, hogy jegyzetelnem kellene... Nem mintha nem lenne fantasztikus a memóriám, különösen, ha ételekről van szó, de az elfogyasztott borok mennyiségével arányosan csökkent a koncentrációs képességem, hogy finoman fejezzem ki magam. A vacsorához új (2008-as) borokat kóstolhattunk, köztük olyanokat is, amiket még nem árulnak, mert még nincsenek palackozva, nem is beszélve arról a cuveé-ről amiből még hiányzott a Cabernet. Papír és ceruza hiányában, a legjobban ízlő borok nevét kb. 5 percenként ismételtük el, hogy biztosan emlékezzünk rá másnap is, az ételeket pedig lehetetlen elfelejteni.
Bizonyítékok:
A legjobb bor: Neszmélyi Irsai Olivér - Szőllősi Pincészet, de a Varga féle Csabagöngye sem volt rossz
A legközelebb elkészítendő étel: libatepertő, velős maceszgombóc, lúdláb torta

Brindzás-pulykás tortellini

Úgy döntöttem, most aztán csinálok valami igazán különleges, saját és remélhetőleg ehető tortellinit. A boltival nem vagyok kibékülve, mert eddig sajnos semmilyen különbséget nem tudtam felfedezni a sajtos és húsos íze között. Ráadásul kevés bennük a töltelék, viszont nagyon sok olyan dolog van bennük, ami számomra felesleges. Miért kell a gombás tortelliniben szabályozni a savanyúságot, ha nem romlott?!?! Aztán végre egy szép szombati napon azt mondta a párom, hogy vasárnap tésztát enne! Mindegy, hogy milyen lesz! Eljött az én időm! 2 napig recepteket válogattam, de főleg a spenótos-ricottás került elő. Tény, hogy finom, de nekem valami újdonság kellene... Arra jutottam, hogy csinálok egy kukoricás-gombás szószt, vagy valami hasonlót, legfeljebb nem tortellini lesz. Úgysem mondtam senkinek mire készülök, tehát nem lesz nagy beégés, hanem sikerül. El is mentem a szép nagy csíkos boltba, ahol a következő dolgokat vásároltam, mivel le voltak árazva:
1 cs Brindza (125 g - 156 Ft)
40 dkg darált pulyka hús (449 Ft)
25 dkg gomba (249 Ft)
25 dkg trappista sajt (270 Ft)
1 liter tej (119 Ft)
Volt még otthon akciós liszt (99 Ft), tojás (10 db-249Ft), hagyma (erre már nem emlékszem, hogy mennyibe került, de olcsó volt).
Már csak alkotni kellett.
2 tojásból, 40 dkg lisztből, 2 ek olivaolajból és kevés sóval és vízzel tésztát gyúrtam, majd beraktam egy nylonzcskóba, mert elfelejtettem folpackot venni. Amíg a tészta pihent, elkészült a töltelék.
2 fej hagymát kockákra vágtam, megpirítottam kevés olajon, rádobtam a darálthúst, só, bors, majd amikor a hús megpuhult, mehetett bele a brindza, 3 gerezd fokhagyma és fél csomag petrezselyem. Itt jött a legnehezebb rész, ne egyem meg amit eddig csináltam.
Tészta kinyújt, kiszaggat (első forma - nagy, második - nem szaggat, harmadik - jó!), töltelék rápakol, tészta széle vízzel megken, hajtogat. ÖRÜL! SIKERÜLT! SZÉP! Már megérte...

A gyönyörűségeket kifőztem, beleburítottam egy tűzálló tálba. Kb 3 dl tejből, 1-2 ek lisztből, sóval, szerecsendióval főztem egy kifejezetten híg besamelt, ráöntöttem a tésztára, megszórtam reszelt sajttal és előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem. Amíg sült, szeletekre vágtam a gombát, sóval, borssal megpirítottam (nem pároltam!), hozzádobtam a petrezselyem másik felét, és már tálaltam is. Paradicsom salátát ettünk hozzá, ami borzalmas volt. A paradicsomnak még víz íze sem volt, úgyhogy inkább helyesbítek is. Hagyma salátával ettük, amiben paradicsomra megkóstolásig hasonló darabok voltak. Azért elfogyott!