Elsőfilmesek lettünk...

Mostanában se sütni (Ebbenasütőbennemlehetsütnisemmit!!!-én), se főzni (Nekem nincs igényem a főtt kajára...- Zsolti; Denekemigen!!!-én; Akkor főzz...-Zsolti; MIKOR?!?!?!?!-én ) nem nagyon szoktam, de azért nem veszek meg az unalomtól...
Gravírozunk szorgalmasan. Határozottan növeli az ember önbizalmát. Ráadásul közben remekül lehet tervezgetni, hogy mit sütök majd karácsonyra. Igen! Tudom, hogy még csak szeptember van! De azt már elterveztem, hogy sütök majd mézeskalácsot, amit ugyan azokkal a népi motívumokkal fogok/fogunk díszíteni, mint a poharakat és üvegeket, és a decemberi vásárokban, meg a karácsonyra rendelt dolgokhoz adjuk majd ajándékba. Remélem elkészül tényleg.
Na, de ott tartottam, hogy gravírozunk. Szorgalmasan járunk vásárokba is, kifejezetten szeretjük mind a ketten. Az egyetlen probléma, hogy az esetek nagy százalékában a helyszínen készített dolgokat viszik el, amik viszont technikai okokból nincsenek lefényképezve. Szerencsére viszont otthon is készült már annyi minden, hogy érdemes legyen összegyűjteni és a nyilvánosság elé tárni. Hogy szakszerűen fejezzem ki magam... A lényeg, hogy csináltunk egy "bemutatkozó klipet", amit fel is töltöttünk a jútúbra, hogy mások is tudják nézegetni. Jól el is küldtük egy csomó ismerősünknek, hogy tényleg nézegesse is valaki. Nézegetik! Nézegessétek ti is...
Íme...

A Pájsli

Anyukáméknál láttam múltkor egy lábosban valami pörköltnek tűnő dolgot. Gyorsan meg is kérdeztem és kóstoltam, ugyan mi az. A válasz: pájsli. Gyorsan kifaggattam a részletekről, majd mentem dolgozni.

Később "meg gugliztam", amiből két dolog derült ki.

1. Egyeseknél a pájsli ugyan az, mint a szalontüdő. Mi nem tartozunk közéjük...
2. Mások peislinek írják. Mi közéjük sem tartozunk...

Még munka közben leinformáltam a barátnőmet, mit tud a pájsliról, véleménye rövid volt és lényegre törő: "Én nem eszem aortát."
Én viszont igen, nálam a szív húsnak minősül. A tüdő viszont nem, úgyhogy azt kihagytam. Kezdődhetett a vadászat!
Alig pár hét alatt két részletben sikerült vásárolnom megfelelő mennyiségű sertésszivet és nyelvet is, úgyhogy semmi nem tarthatott vissza attól, hogy elkészítsem életem első pájsliját. Ha már első, akkor legyen mindenben első! Soha nem főztem még nyelvet. Sertésszivet sem. Nem is pucoltam nyelvet. Sőt kuktában sem főztem még semmit. Sikerült! Nagyon is! A kollégám és lakótársam (aki az első csoportba tartozik, szintén azt hitte, hogy szalontüdőről van szó) az első falat után csak annyit mondott, hogy na ez végre rendes étel...

Hozzávalók kb. 8 személyre (mi két nap alatt megettük ketten):

3 sertésnyelv
3 sertésszív
2-3 nagy hagyma
só
bors
pirospaprika
babérlevél
1,5 kg krumpli
olaj

A nyelveket sós, borsos, babérleveles vízben felraktam főni. A kuktában elkezdtem párolni az olajon az összevágott hagymát. A szivet összevágtam csíkokra. Úgy döntöttem, hogy ennyi idő elég is lesz a nyelveknek, úgyhogy kihalásztam őket, levagdostam a nem szimpatikus részeket (visszaraktam a vízbe fődögélni, legyen a kutyáknak is egy jó napja), felcsíkoztam. Az időközben megpárolódott hagymára rászórtam a pirospaprikát, hozzáöntöttem a "husikat", só, bors, és felengedtem annyi vízzel ami ellepte, plusz még 2 ujjnyi. Mehetett rá a fedő. Kb 1 óra alatt majdnem készre főtt. Fedő le, ekkor még elég aggasztóan nézett ki, enyhén leves állaga volt. Beleöntöttem a kockákra vágott krumplit, még egy kis só. Fedő vissza. Még 10 perc főzés. Tökéletes lett. Rengeteg, sűrű, finom. A jövő hónapra is be van tervezve, majd akkor lefényképezem.

Utóirat: Természetesen kukta nélkül is meg lehet főzni, készüljünk fel rá, hogy úgy csak a főzés legalább 2 óra lesz. Kukás esetben az előfőzéssel, pucolgatásokkal, darabolásokkal megvan 2 óra alatt.

Pácolt sajt

Mániákusan vásárolom a különböző receptes újságokat. Az igaz, hogy viszonylag ritkán főzök belőlük, de veszem őket szorgalmasan. Régebben a mindenféle egészséges életmóddal és fogyókúrákkal kapcsolatos olvasni valóknak is nagy rajongója voltam. Na nem mintha ennek örömére egészségesebben éltem volna, vagy esetleg minimálisan is lelkesebben tornáztam volna (vagy bárhogy), de elméletben nagyon értettem mindenhez! Viszont mindig eldöntöttem, hogy majd kipróbálom, majd megcsinálom, majd megfőzöm, majd megsütöm, majd majd... Viszont a pácolt sajt recept alapján is annyira szimpatikus volt, hogy még decemberben sem hagyott nyugodni, pedig egy nyári újságban volt, kifejezetten grill partihoz ajánlották. Úgyhogy eldöntöttem, hogy karácsonyra többek között ilyent is kap a család néhány tagja. Kifejezetten jól néztek ki az üvegek! Januárban jöttek is a visszajelzések, ilyent máskor is kérnek, ha lehetne nem csak karácsonykor. Ünnepek előtt kifejezetten kérték, hogy ha lehetne, akkor újra ilyent csináljak nekik, de persze bármi másnak is örülnek... Kaptak... Most már a család többi tagja is. Mindenki pácolt sajt lázban égett, egyetlen ember volt, aki nem kóstolta még. Én... Ennek örömére eldöntöttem, akármi is lesz, idén megtartok egy üveggel! Sikerült! Már értem a lelkesedést! Jó nézni, jó enni, jó csinálni, jó adni, jó kapni. Egyszerű és gyors. Egy hátránya van csak, 10 napig kell érlelni... De ha jól időzít az ember, akkor ez sem probléma.

Recept:
30 dkg sajt (3 különböző féléből 10-10 dkg, az egyik füstölt legyen! Minél eltérőbb az ízük, annál jobb.)
1 tk kakukkfű
1 kis fej lila hagyma
4-5 gerezd fokhagyma
1-2 chili paprika karikákra vágva
1 tk szemes tarkabors
3 dl olívaolaj (másmilyen is jó, ha éppen gazdasági válság van)
1,5 dl balzsamecet

A sajtot kockákra, a lila hagymát kockákra, a fokhagymát szeletekre vágjuk, beleszórjuk egy nagy üvegbe, (vagy sok kicsibe, olyankor üvegenként 1 gerezd fokhagymát számoljunk), az olívaolajat és a balzsamecetet összekeverjük, ráöntjük a sajtra, hozzászórjuk a borsot, chilit, kakukkfüvet, rárakjuk a tetőt, kicsit összerázzuk és mehet a hűtőbe. A lényeg, hogy a "lé" ellepje a sajtot, ha kevés, akkor 2:1 arányban keverjünk még be az olajból és az ecetből és pótoljuk. A pontos mennyiség nagyban függ az üvegek számától és formájától.
Salátával, sült hússal, friss kenyérrel, bármivel...

Jó étvágyat!