Tejszínes-karamellás diótorta

Eszterházy, Dobos-torta, tejszínhab. Ez volt a kiindulási pont. Hogy lehet ebből a legegyszerűbben 1 tortát csinálni? Meglepően egyszerűen. Íme az eredmény:

Hozzávalók:
24 dkg darált dió
9 tojásfehérje
27 dkg porcukor
1 liter tejszín
5 csomag habfixáló
10 dkg durvára vágott dió
20+10 dkg cukor

A porcukrot a tojásfehérjével kemény habbá verjük, beleforgatjuk a diót. Sütőpapírból vágjunk 6 db kb. 24 cm átmérőjű kört. Kenjük rá a diós tésztát és kb. 180 fokon süssük világos aranybarnára. Még melegen húzzuk le róla a sütőpapírt, majd hűtsük le a lapokat.

Csináljunk a 20 dkg cukorból és a 10 dkg dióból grillázst, törjük össze. a tejszínt (cukor nélkül!!!) verjük kemény habbá a habfixálóval, keverjük bele a grillázst. Egy kicsit meg fog olvadni majd a cukor része, ez fogja ízesíteni a tejszínt és ezért nem kell bele cukor. Kenjük meg a lapokat a grillázsos tejszínnel, majd kenjük be az egész tortát is kívülről. Na most jön a legbonyolultabb rész! Sütőpapírra rajzoljunk egy akkora kört, mint a torta, és vágjunk egy olyan csíkot, aminek a szélessége megegyezik a torta magasságával (esetleg egy kicsit nagyobb, de kisebb ne legyen!), a hossza pedig a torta kerületével (ez se legyen kisebb!!!). Csurgassuk rá a karamellt, minden logika nélkül, hogy szép szabálytalan mintát kapjunk a sütőpapírra. A csíkból próbáljunk meg nagyon gyorsan csinálni egy karikát (amit a torta köré fogunk majd rakni). A tetejére szánt lappal nem kell annyira kapkodni, mert azt nem kell hajtogatni. Ez volt az elmélet. Gyakorlatban a dolog nálam ott bukott meg először, hogy nem volt elég hosszú az asztal, azért a karamell csíkot csak részletekben tudtam megcsinálni és hát a gyorsasággal is voltak problémák, de mint rutinos puzzle rakosgató, egész jól össze tudtam rakni a pár centis darabokból (gyakorlatilag teljesen szét tört) az oldalát, csak egy kicsit lassan... A tetejére rárakjuk egyben a karamell lapot, majd az egész tortát rakjuk minimum 2 órára, de inkább egy napra a hűtőbe. Amíg a torta a hűtőben pihen gyakoroljuk a szerény mosolygást a tükör előtt, hogy amikor lerakjuk az asztalra a "műalkotást", akkor az "Húúú... Ezt hogy csináltad?" kérdésekre kellően hitelesen tudjuk mondani, hogy "Ááá... Semmiség..." Majd egy kényelmes székre telepedve, kényelmesen hátradőlve, csukott szemmel élvezzük, ahogy a hideg tejszínben megbújó karamellás dió darabkák szétolvadnak a szánkban...