Márton-napi libavacsora

Hát a péntek délutánom közel állt a tökéleteshez! Történt ugyanis, hogy párom bátyja és felesége (mármint a bátyjáé és nem a páromé) András és Anna meghívtak minket a most már hagyományosak nevezhető Márton-napi bor klubba. Természetesen indulás előtt még sütnöm kellett valamit, de hála a gondos szervezésnek, sikerült elkészülnünk mindennel. Gesztenyés-almás és mákos-almás bejglit sütöttem,de erről majd egy kicsit később.
Valamilyen csoda folytán sikerült időben odaérnünk Pátyra, sőt ami dupla csoda, hogy a vacsiról sem késtünk el. A menü a következő volt:
- libamáj saját zsírjában, libatepertő, lilahagyma, pirítós, friss kenyér
- húsleves lúdgége tésztával és maceszgombóccal
- ludaskása gersliből
- lúdláb torta
Hát a nagy gazdasági válság kellős közepén libamájjal jól lakni...

Természetesen minden ételnél megkaptuk a hagyományokról, az elkészítésről, és minden egyéb tudnivalóról a szóbeli köretet is, ami a többieket nem tudom mennyire hatotta meg, én többször halkan felsikoltottam, hogy jegyzetelnem kellene... Nem mintha nem lenne fantasztikus a memóriám, különösen, ha ételekről van szó, de az elfogyasztott borok mennyiségével arányosan csökkent a koncentrációs képességem, hogy finoman fejezzem ki magam. A vacsorához új (2008-as) borokat kóstolhattunk, köztük olyanokat is, amiket még nem árulnak, mert még nincsenek palackozva, nem is beszélve arról a cuveé-ről amiből még hiányzott a Cabernet. Papír és ceruza hiányában, a legjobban ízlő borok nevét kb. 5 percenként ismételtük el, hogy biztosan emlékezzünk rá másnap is, az ételeket pedig lehetetlen elfelejteni.
Bizonyítékok:
A legjobb bor: Neszmélyi Irsai Olivér - Szőllősi Pincészet, de a Varga féle Csabagöngye sem volt rossz
A legközelebb elkészítendő étel: libatepertő, velős maceszgombóc, lúdláb torta