Hála Démétér almalekvárjának már kezdem látni a zsák alját! Ettől függetlenül ma sem maradhattunk almás süti nélkül. Az eredmény már eltűnt, pedig még ki sem hűlt teljesen...
A tészta azonos a bejgli tésztájával. Folyamatosan új ötletek merülnek fel bennem ezzel kapcsolatban! A mai a következő volt:
Az eddig a mélyhűtőben pihenő tésztát kiraktam olvadozni, addig felmértem az alma készletet. Sok. Ez sokk! Na lássuk.
A tésztát kinyújtottam egy szép nagy tégla lappá és derelyevágóval végig jelöltem a harmadánál hosszában (nem szabad átvágni! ezek csak segédvonalak!). Mindkét oldalról 1 cm-ként bevágtam 45 fokos szögben a segédvonalig. A középső egyben maradt részt megkentem savanykás baracklekvárral, ráhalmoztam a vékony szeletekre vágott almát, megszórtam fahéjjal és barnacukorral, majd felváltva ráhajtogattam a széléről a csíkokat. Megkentem tojással és egyből rájöttem, hogy ez egy nagyon elhibázott lépés volt. Eljött a megvilágosodás pillanata! Nem tudom átrakni a tepsibe a sütit... Próbáltam áthúzni alatta a sütőpapírt - elakadt. Vajon miért... Próbáltam alányúlni fakanállal - ehhez kevés volt a kezem... Próbáltam alányúlni óvatosan kézzel - ehhez is... Aztán valahogy átküzdöttem! Megpróbáltam helyre pofozgatni az összekócolódott fonatokat nem túl nagy sikerrel, ezért inkább úgy döntöttem hogy majd a szép részeket fotózom.
Megsülve már egész jól nézett ki! Amíg volt...
Jó tanács! A kinyújtott tésztát tegyük át egy sütőpapírra, csak utána vágjuk és töltsük! 
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése