DNK kenyér

Itthon nem szoktunk kenyeret enni. Egyrészt mert itthon nem nagyon eszünk hideget, másrészt elenyésző azon megfizethető bolti kenyerek száma, amit még másnap is meglehet enni. Pizza sütéskor mindig eldöntöm,hogy na majd én aztán itthon sütök kiflit, zsemlét, meg mindent! Eddig nem lett rendszer belőle... Macerás, sokáig tart, különben is minek. Ha mentünk valahova, akkor régebben i sütöttem néha, de az egyszerűség kedvéért átszoktunk a bajor rozskenyérre. Aztán az NLC Sütitündérei áradoztak erről a kenyérről, úgyhogy döntöttem, nekem is ki kellett próbálnom. Előtte többször is megnéztem a videót, mert csalást sejtettem a dologban, csak nem találtam. Elvégre mi a fenéért lesz a nokedli tésztából kenyér?!?! Aztán kiválasztottam a megfelelő időpontot, vettem egy nagy levegőt, meg egy kiló lisztet, mert a molylepkeinvázió miatt átmenetileg nagyjából csak konzerv és fagyasztott dolgokat tartottam itthon, és belevágtam.

Az eredeti recept szerint a második pihentetésnél korpával "kell" megszórni, ami nagyon szimpatikus volt. Titokban elmorzsoltam a könnycseppet a szemem sarkában a 2 nappal előtte kidobott zab- és búza korpára, teljes kiőrlésű, rozs-, sárgaborsó-, kukorica-, finom- és réteslisztre emlékezve, majd közelebb húztam a vadi új bontatlan lisztet és gondolatban örök háborút ígértem világban létező összes molynak. Vagy ők, vagy én!

A DNK (dagasztás nélküli) kenyérnek 2 titka van.

1, ha az a rész, amit kézzel csinálsz, 5 percnél tovább tart, akkor elrontottad

2, a mértékegységeket (szerintem) nem szabad teljesen komolyan venni, főleg mert nagy valószínűséggel úgysem tudod pontosan kimérni a hozzávalókat. Bár egyszer láttam egy olyan mérleget, amivel decilitert is lehet mérni...

Ez az alap recept, természetesen lehet bonyolítani fűszerekkel, magokkal, lisztekkel, kinek mi tetszik. Az állaga sosem lesz olyan, mint a "felfújt" bolti kenyereknek, leginkább a nagyon drága bio-, falusi-, paraszt-, stb kenyerekre hasonlít, azokra amiken már akkor érezni, hogy valami jót fog enni az ember, amikor még csak a boltban válogat. Igazi tömör gyönyör!

Hozzávalók:

7,2 dl liszt (én szóltam!)

3,6 dl víz (ugye?)

1,5 tk só

1 és 1/4 teáskanál szárított élesztő (most már elhiszitek?)

Az összes hozzávalót beleöntjük egy nagy tálba és összekeverjük. Nem csomó mentesre, nem kidolgozva, csak úgy lazán, kb. 1 perc alatt. Egy ragacsos izé lesz belőle, ami színben és állagában is megszólalásig hasonlít egy nokedli tésztára. Folpackkal szorosan letakarjuk, félrerakjuk és 12 órán keresztül békén hagyjuk. Én este szoktam bekeverni, és másnap délelőtt sütöm.

Ha letelt a 12 óra (ha csak 10 az is jó, ha 16 az is, kipróbáltam) fogunk egy konyharuhát, vastagon(!) belisztezzük (korpázunk), ráöntjük a tésztát, a tetejét is vastagon belisztezzük (korpázuk), nagyjából ujjnyi vastagra és kör alakúra lapogatjuk. (Az eredeti változat ezt gyúródeszkán sodrófával írja, de szerintem teljesen felesleges annyival több dolgot takarítani.) A tésztát balról jobbra behajtjuk kb. a 2/3-ig, jobbról balra a széléig, majd fentről lefelé és lentről felfelé ugyan így. (Ha mégis a deszkát használtuk, akkor most tegyük át egy konyharuhára.) Hajtsuk rá lazán két oldalról a konyharuhát, és pihentessük 2-3 órán keresztül.

Pihenés közben válasszuk a megfelelő edényt a sütéshez. Eredetileg öntöttvas lábosban kellene sütni, de a jénai is teljesen jó. Én speciel egy szép kék zománcos lábosban szoktam csinálni. Melegítsük elő a sütőt a legmagasabb hőfokra a lábossal együtt. Borítsuk bele a forró lábosba a tésztát a konyharuháról, fedő alatt süssük 30 percig, majd fedő nélkül még 30 percig. Konyharuhába csomagolva 1 hétig biztosan ehető, ha nem fogy el. Túrázóknak kifejezetten ajánlott!

Ha ez így mégsem lenne elég érthető, akkor nézzétek meg ezt!