Kapros-túrós pite

Régen a Nagymamám nagyon sokszor csinált kapros-túrós lepényt nyáron. Emlékszem rengeteg kapor volt a kertben. Ő kelt tésztából csinálta, de úgyis a teteje volt a lényeg. Ennek örömére nálunk ez alá is linzeres pités tészta került.

A recept:
50 dkg liszt
25 dkg margarin
10 dkg cukor
1 sütőpor
2 tojás
Összegyúrni az egészet, aztán mehet a hűtőbe pihenni.

Töltelék:
50 dkg túró

2 ek. tejföl
1 ek. búzadara

1 púpos ek. kapor

2 tojássárgája

3 ek. cukor
Mindent összekeverni, majd óvatosan beleforgatni, a 2 tojás keményre felvert habját.
Előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje elkezd színesedni. (légkeveréses sütőben kb. 170 fokon kb. 25 perc)

Tetejére:

2 pohár tejföl

2 egész tojás

3 ek. cukor

Ezt még rákenem/öntöm a tetejére és még pár percig sütöm.

A szakácskönyvek 1 kk. kaprot szoktak írni. Ez pont arra elég, hogy az ember felidegesítse az ízlelő bimbóit, kapros-túrós lepénynek nem nevezném. Esetleg: túrós lepény kapor pöttyökkel, csak a színe kedvéért. Vagy: kapros-túrós lepény kaprot nem kedvelőknek.

Mivel nem kelt tésztából van, 2-3 napig nagyon jól elvan a hűtőben kiszáradás nélkül. Ráadásul hidegen a legjobb!

Tökös-mákos pite

Még jó pár évvel ez előtt rendszeresen rendeltem ebédet az egyik házhozszállítós cégtől. Két dolgot tudtak sokkal jobban csinálni, mint én, a paradicsomos káposztát és a tökös-mákos rétest. Az utóbbit nem volt nehéz, mert addig soha nem próbálkoztam vele. Azóta a paradicsomos káposzta titkára is rájöttem (nem szabad sűrített paradicsomból csinálni, mert soha nem lesz paradicsom íze), úgyhogy csak a tökös-mákos süti hiányzott a boldogságomhoz. Módszeresen neki álltam receptet keresni és szomorúan vettem tudomásul, hogy mindenhol sütőtököt használnak. Ez alapvetően nem lenne baj, ha a színén kívül bármit is szeretnék a sütőtökből. Anyukám szerint régen csak a sárgarépás és a sütőtökös bébiételt ettem meg, amit jelenleg elég nehezen tudok elhinni. Szerintem összekevernek valakivel. Vagy tényleg annyit ettem belőle régen, hogy egy életre sikerült megutálnom. Bár a sárgarépával kezd rendeződni a viszonyom. (Bizonyítékok hamarosan!) De térjünk vissza ehhez a mákos dologhoz. Tehát sütőtök kilőve, ráadásul biztos voltam benne, hogy abban a rétesben nem az volt, úgyhogy alkotás indul. Első kísérletem nem volt túl nyerő, nagyon száraz volt, remélem nem sokan emlékeznek rá. Pár évvel később újra eszembe jutott. Megvettem a fagyasztott főzőtököt, megállapítottam, hogy a kaprot közvetlenül a tökre rakták, főztem belőle tökfőzeléket. Pár hét szünet, vásárlás, tökfőzelék. Pár év szünet, nyár, jé a zöldségesnél van tök! Megvettem, megpucoltam, lereszeltem, és igen! Igaz nem rétes, hanem pite, de jó! Az eredeti talán a NO SALTY-ról származik.

Tészta:

30 dkg liszt
20 dkg margarin
10 dkg porcukor
1 cs vaníliás cukor
3 tojás sárgája
Az egészet összegyúrni, és mehet a hűtőbe pihenni.

Töltelék:
20 dkg darált mák
2 dl tej
1 ek vaj
6 ek cukor
1 kisebb tök húsa lereszelve (eredetileg 2 alma)
3 tojás fehérje
1/2 citrom
sok fahéj
A tejet felforraljuk a cukorral, leforrázzuk vele a mákot, bele a vaj, a citromhéj, a tök, a fahéj. Amikor kihűlt belekeverjük a kemény habbá felvert tojásfehérjét.
A 2/3-át kinyújtjuk, bele a tepsi aljába, rá a töltelék, arra a rácsok. Forró sütőben kb. 15-20 perc alatt megsül.

Almás copf

Hála Démétér almalekvárjának már kezdem látni a zsák alját! Ettől függetlenül ma sem maradhattunk almás süti nélkül. Az eredmény már eltűnt, pedig még ki sem hűlt teljesen...

A tészta azonos a bejgli tésztájával. Folyamatosan új ötletek merülnek fel bennem ezzel kapcsolatban! A mai a következő volt:

Az eddig a mélyhűtőben pihenő tésztát kiraktam olvadozni, addig felmértem az alma készletet. Sok. Ez sokk! Na lássuk.

A tésztát kinyújtottam egy szép nagy tégla lappá és derelyevágóval végig jelöltem a harmadánál hosszában (nem szabad átvágni! ezek csak segédvonalak!). Mindkét oldalról 1 cm-ként bevágtam 45 fokos szögben a segédvonalig. A középső egyben maradt részt megkentem savanykás baracklekvárral, ráhalmoztam a vékony szeletekre vágott almát, megszórtam fahéjjal és barnacukorral, majd felváltva ráhajtogattam a széléről a csíkokat. Megkentem tojással és egyből rájöttem, hogy ez egy nagyon elhibázott lépés volt. Eljött a megvilágosodás pillanata! Nem tudom átrakni a tepsibe a sütit... Próbáltam áthúzni alatta a sütőpapírt - elakadt. Vajon miért... Próbáltam alányúlni fakanállal - ehhez kevés volt a kezem... Próbáltam alányúlni óvatosan kézzel - ehhez is... Aztán valahogy átküzdöttem! Megpróbáltam helyre pofozgatni az összekócolódott fonatokat nem túl nagy sikerrel, ezért inkább úgy döntöttem hogy majd a szép részeket fotózom.

Megsülve már egész jól nézett ki! Amíg volt...

Jó tanács! A kinyújtott tésztát tegyük át egy sütőpapírra, csak utána vágjuk és töltsük!

A legrövidebb almás recept

Íme a már emlegetett összeburigatomamiotthonvan almássüti receptje. Garantáltan az egyik legrövidebb recept!

Sűrű palacsintatészta, bele szeletelt alma, vajazott-fahéjas cukrozott tepsibe, sütő 180 fok, 30-40 perc, addig mosogatás, tányér-kiskanál, vigyázz forró!, elfogyott...

Kép nincs, majd legközelebb.

Ui.: Azóta több helyen is találkoztam a recepttel. Egyrészt, mint Lajos Mari féle sütemény, másrészt, mint hagyományos finn édesség, ezenkívül almás palacsinta, almáspite, stb. Ezek szerint felfedeztem a finneket! Vagy Lajos Marit? Holnapra kitalálok valami jófajta viaszt...

Gesztenyés-almás és mákos-almás bejgli

Az egész azzal kezdődött, hogy a nagypapámnál összeszedtük a földről a lepotyogott almát. A többségnek semmi baja, csak egyszerűen nem bírta a fa. Én kaptam belőle egy fél zsáknyit, úgyhogy beindult a nagyüzemi almássüti gyártás. Vagyis csak indult volna, ha nem találkozom az almalekvár receptjével. Két süti készült el, az egyik amolyan összeburogatomamiitthonvan típus.
A másik a "szokásos" bejgli almával bolondítva. Az érdekesség, hogy az alma nem a töltelékbe lett belekeverve, hanem külön megpároltam és rákentem a töltelékre. Valószínűleg sokan fogtok csodálkozni a hozzávalókon, de nálunk ilyen a bejgli. Emlékszem, régen milyen furcsán néztem azokra, akik hagyományos bejglivel kínáltak, hogy vajon mit is akarnak tőlem.
Ennek a tésztának a nagy előnye, hogy fóliába csomagolva 1 hónap után is olyan, mintha akkor sült volna. Feltéve, hogy el tudjuk annyira dugni, hogy senki ne találja meg...

Hozzávalók a tésztához (4 rúd):
75 dkg liszt
25 dkg margarin
25 dkg porcukor 

1 tojás
1 cs. sütőpor
2-3 szem főtt burgonya
2-3 ek. tejföl
A lisztet elkeverjük a sütőporral és a porcukorral, elmorzsoljuk benne a margarint, hozzáadjuk a lereszelt vagy áttört főtt krumplit (én villával nyomkodtam szét még melegen), a tojást és a tejfölt. Legalább fél órára hűtőbe rakjuk. Amíg hűl, elkészítjük a tölteléket. A tésztát 4 felé vágjuk, szögletesre kinyújtjuk, arányosan elosztjuk rajta a tölteléket, feltekerjük, villával megszurkáljuk, tojással kétszer megkenjük és forró sütőben kb. 30-40 percig sütjük.

Máktöltelék (2 rúdhoz):
30 dkg mák (Mák imádóknak esetleg lehet 40 dkg, de a 30 dkg is elég sok!)
3 dl tej (4 dl)
1 citrom héjja
20 dkg cukor (25 dkg)
fahéj
A tejet felforraljuk a cukorral, belekeverjük a darált mákot, pár percig főzzük, belekeverjük a fahéjat és a citromhéjat. Csak akkor kenjük rá a tésztára, ha kihűlt!

Gesztenye-töltelék (2 rúdhoz):
50 dkg gesztenye massza
1 cs vaníliás cukor
1-3 dl tej
1-2 ek cukor
A gesztenye masszát áttörjük, fokozatosan annyi tejet keverünk hozzá, hogy közepesen sűrű, kenhető krémet kapjunk, a cukorral és a vaníliás cukorral ízesítjük.

Almástöltelék a mákra és gesztenyére (4 rúdhoz):
7-8 alma
4-6 ek. cukor (ízlés szerint)
fahéj
Az almát nagy lyukú reszelőn lereszeljük, a fahéjjal és a cukorral puhára pároljuk, úgy, hogy ne maradjon leve. A párolt almát 4 részre osztjuk és rákenjük a gesztenye illetve a máktöltelékre.

A kihűlt (türelmetlen családtagok és vendégek esetén langyos) bejglit vékony szeletekre vágjuk és szerény mosollyal az arcunkon bezsebeljük a dicséreteket.
FIGYELMEZTETÉS! A töltelék, ahogy a képeken is látszik, elég sok! Konkrétan a duplája a hagyományosnak. Aki nem szereti ennyire sok belevalóval, az nyugodtan felezze a mennyiségeket! Nálunk már így maradt fenn. Így pont olyan, mint amilyen a nagymamámé volt...

Márton-napi libavacsora

Hát a péntek délutánom közel állt a tökéleteshez! Történt ugyanis, hogy párom bátyja és felesége (mármint a bátyjáé és nem a páromé) András és Anna meghívtak minket a most már hagyományosak nevezhető Márton-napi bor klubba. Természetesen indulás előtt még sütnöm kellett valamit, de hála a gondos szervezésnek, sikerült elkészülnünk mindennel. Gesztenyés-almás és mákos-almás bejglit sütöttem,de erről majd egy kicsit később.
Valamilyen csoda folytán sikerült időben odaérnünk Pátyra, sőt ami dupla csoda, hogy a vacsiról sem késtünk el. A menü a következő volt:
- libamáj saját zsírjában, libatepertő, lilahagyma, pirítós, friss kenyér
- húsleves lúdgége tésztával és maceszgombóccal
- ludaskása gersliből
- lúdláb torta
Hát a nagy gazdasági válság kellős közepén libamájjal jól lakni...

Természetesen minden ételnél megkaptuk a hagyományokról, az elkészítésről, és minden egyéb tudnivalóról a szóbeli köretet is, ami a többieket nem tudom mennyire hatotta meg, én többször halkan felsikoltottam, hogy jegyzetelnem kellene... Nem mintha nem lenne fantasztikus a memóriám, különösen, ha ételekről van szó, de az elfogyasztott borok mennyiségével arányosan csökkent a koncentrációs képességem, hogy finoman fejezzem ki magam. A vacsorához új (2008-as) borokat kóstolhattunk, köztük olyanokat is, amiket még nem árulnak, mert még nincsenek palackozva, nem is beszélve arról a cuveé-ről amiből még hiányzott a Cabernet. Papír és ceruza hiányában, a legjobban ízlő borok nevét kb. 5 percenként ismételtük el, hogy biztosan emlékezzünk rá másnap is, az ételeket pedig lehetetlen elfelejteni.
Bizonyítékok:
A legjobb bor: Neszmélyi Irsai Olivér - Szőllősi Pincészet, de a Varga féle Csabagöngye sem volt rossz
A legközelebb elkészítendő étel: libatepertő, velős maceszgombóc, lúdláb torta

Brindzás-pulykás tortellini

Úgy döntöttem, most aztán csinálok valami igazán különleges, saját és remélhetőleg ehető tortellinit. A boltival nem vagyok kibékülve, mert eddig sajnos semmilyen különbséget nem tudtam felfedezni a sajtos és húsos íze között. Ráadásul kevés bennük a töltelék, viszont nagyon sok olyan dolog van bennük, ami számomra felesleges. Miért kell a gombás tortelliniben szabályozni a savanyúságot, ha nem romlott?!?! Aztán végre egy szép szombati napon azt mondta a párom, hogy vasárnap tésztát enne! Mindegy, hogy milyen lesz! Eljött az én időm! 2 napig recepteket válogattam, de főleg a spenótos-ricottás került elő. Tény, hogy finom, de nekem valami újdonság kellene... Arra jutottam, hogy csinálok egy kukoricás-gombás szószt, vagy valami hasonlót, legfeljebb nem tortellini lesz. Úgysem mondtam senkinek mire készülök, tehát nem lesz nagy beégés, hanem sikerül. El is mentem a szép nagy csíkos boltba, ahol a következő dolgokat vásároltam, mivel le voltak árazva:
1 cs Brindza (125 g - 156 Ft)
40 dkg darált pulyka hús (449 Ft)
25 dkg gomba (249 Ft)
25 dkg trappista sajt (270 Ft)
1 liter tej (119 Ft)
Volt még otthon akciós liszt (99 Ft), tojás (10 db-249Ft), hagyma (erre már nem emlékszem, hogy mennyibe került, de olcsó volt).
Már csak alkotni kellett.
2 tojásból, 40 dkg lisztből, 2 ek olivaolajból és kevés sóval és vízzel tésztát gyúrtam, majd beraktam egy nylonzcskóba, mert elfelejtettem folpackot venni. Amíg a tészta pihent, elkészült a töltelék.
2 fej hagymát kockákra vágtam, megpirítottam kevés olajon, rádobtam a darálthúst, só, bors, majd amikor a hús megpuhult, mehetett bele a brindza, 3 gerezd fokhagyma és fél csomag petrezselyem. Itt jött a legnehezebb rész, ne egyem meg amit eddig csináltam.
Tészta kinyújt, kiszaggat (első forma - nagy, második - nem szaggat, harmadik - jó!), töltelék rápakol, tészta széle vízzel megken, hajtogat. ÖRÜL! SIKERÜLT! SZÉP! Már megérte...

A gyönyörűségeket kifőztem, beleburítottam egy tűzálló tálba. Kb 3 dl tejből, 1-2 ek lisztből, sóval, szerecsendióval főztem egy kifejezetten híg besamelt, ráöntöttem a tésztára, megszórtam reszelt sajttal és előmelegített sütőben szép pirosra sütöttem. Amíg sült, szeletekre vágtam a gombát, sóval, borssal megpirítottam (nem pároltam!), hozzádobtam a petrezselyem másik felét, és már tálaltam is. Paradicsom salátát ettünk hozzá, ami borzalmas volt. A paradicsomnak még víz íze sem volt, úgyhogy inkább helyesbítek is. Hagyma salátával ettük, amiben paradicsomra megkóstolásig hasonló darabok voltak. Azért elfogyott!

DNK kenyér

Itthon nem szoktunk kenyeret enni. Egyrészt mert itthon nem nagyon eszünk hideget, másrészt elenyésző azon megfizethető bolti kenyerek száma, amit még másnap is meglehet enni. Pizza sütéskor mindig eldöntöm,hogy na majd én aztán itthon sütök kiflit, zsemlét, meg mindent! Eddig nem lett rendszer belőle... Macerás, sokáig tart, különben is minek. Ha mentünk valahova, akkor régebben i sütöttem néha, de az egyszerűség kedvéért átszoktunk a bajor rozskenyérre. Aztán az NLC Sütitündérei áradoztak erről a kenyérről, úgyhogy döntöttem, nekem is ki kellett próbálnom. Előtte többször is megnéztem a videót, mert csalást sejtettem a dologban, csak nem találtam. Elvégre mi a fenéért lesz a nokedli tésztából kenyér?!?! Aztán kiválasztottam a megfelelő időpontot, vettem egy nagy levegőt, meg egy kiló lisztet, mert a molylepkeinvázió miatt átmenetileg nagyjából csak konzerv és fagyasztott dolgokat tartottam itthon, és belevágtam.

Az eredeti recept szerint a második pihentetésnél korpával "kell" megszórni, ami nagyon szimpatikus volt. Titokban elmorzsoltam a könnycseppet a szemem sarkában a 2 nappal előtte kidobott zab- és búza korpára, teljes kiőrlésű, rozs-, sárgaborsó-, kukorica-, finom- és réteslisztre emlékezve, majd közelebb húztam a vadi új bontatlan lisztet és gondolatban örök háborút ígértem világban létező összes molynak. Vagy ők, vagy én!

A DNK (dagasztás nélküli) kenyérnek 2 titka van.

1, ha az a rész, amit kézzel csinálsz, 5 percnél tovább tart, akkor elrontottad

2, a mértékegységeket (szerintem) nem szabad teljesen komolyan venni, főleg mert nagy valószínűséggel úgysem tudod pontosan kimérni a hozzávalókat. Bár egyszer láttam egy olyan mérleget, amivel decilitert is lehet mérni...

Ez az alap recept, természetesen lehet bonyolítani fűszerekkel, magokkal, lisztekkel, kinek mi tetszik. Az állaga sosem lesz olyan, mint a "felfújt" bolti kenyereknek, leginkább a nagyon drága bio-, falusi-, paraszt-, stb kenyerekre hasonlít, azokra amiken már akkor érezni, hogy valami jót fog enni az ember, amikor még csak a boltban válogat. Igazi tömör gyönyör!

Hozzávalók:

7,2 dl liszt (én szóltam!)

3,6 dl víz (ugye?)

1,5 tk só

1 és 1/4 teáskanál szárított élesztő (most már elhiszitek?)

Az összes hozzávalót beleöntjük egy nagy tálba és összekeverjük. Nem csomó mentesre, nem kidolgozva, csak úgy lazán, kb. 1 perc alatt. Egy ragacsos izé lesz belőle, ami színben és állagában is megszólalásig hasonlít egy nokedli tésztára. Folpackkal szorosan letakarjuk, félrerakjuk és 12 órán keresztül békén hagyjuk. Én este szoktam bekeverni, és másnap délelőtt sütöm.

Ha letelt a 12 óra (ha csak 10 az is jó, ha 16 az is, kipróbáltam) fogunk egy konyharuhát, vastagon(!) belisztezzük (korpázunk), ráöntjük a tésztát, a tetejét is vastagon belisztezzük (korpázuk), nagyjából ujjnyi vastagra és kör alakúra lapogatjuk. (Az eredeti változat ezt gyúródeszkán sodrófával írja, de szerintem teljesen felesleges annyival több dolgot takarítani.) A tésztát balról jobbra behajtjuk kb. a 2/3-ig, jobbról balra a széléig, majd fentről lefelé és lentről felfelé ugyan így. (Ha mégis a deszkát használtuk, akkor most tegyük át egy konyharuhára.) Hajtsuk rá lazán két oldalról a konyharuhát, és pihentessük 2-3 órán keresztül.

Pihenés közben válasszuk a megfelelő edényt a sütéshez. Eredetileg öntöttvas lábosban kellene sütni, de a jénai is teljesen jó. Én speciel egy szép kék zománcos lábosban szoktam csinálni. Melegítsük elő a sütőt a legmagasabb hőfokra a lábossal együtt. Borítsuk bele a forró lábosba a tésztát a konyharuháról, fedő alatt süssük 30 percig, majd fedő nélkül még 30 percig. Konyharuhába csomagolva 1 hétig biztosan ehető, ha nem fogy el. Túrázóknak kifejezetten ajánlott!

Ha ez így mégsem lenne elég érthető, akkor nézzétek meg ezt!