Az új mánia, avagy miért kellene megtanulnom napfénnyel sütni

A párom, mint már említettem, bizonyos dolgokban rendkívül kreatív. Különösen ha faragásról, festésről vagy rajzolásról van szó. Legújabb mániája az airbrush. Az alap indok a vásárlásra az volt, hogy milyen gyorsan tud majd így szélmalmos és barlangos mágneseket festeni. Meg persze a falfestmények is gyorsabban elkészülnek. Azt nem mondhatnám, hogy mágneseket nem festett, mert ez így nem igaz, bár saját véleménye szerint nem haladja meg az értékelhető darabok száma a tízet. Ennek legfőbb oka, hogy az első igazán jól sikerült malom után egyből áttért a bukósisakokra. A bukósisakok után pedig a barlangász és sziklamászó sisakok fognak következni. Lassan úgy néz ki a konyhánk, mint egy túra bolt. Beülők, mászó cipők, kötelek, ja és minden sarokban egy sisak. Hogy normális ember nem tart ilyeneket a konyhájában? Soha senki nem mondta, hogy normálisak vagyunk... És miért kellene nekem napfénnyel megsütni a süteményeimet? Talán nem férünk el egyszerre ketten a konyhában? De igen, elférünk ketten. Vagy a párom és én, vagy a párom és a festék szag, vagy én és az ennivaló. Esetleg a párom, a festék szag és én. Vagy a párom az ennivaló és én. A festék szag és az ennivaló viszont kizárják egymást. Na ilyenkor jönnek a problémák. Bár azt ő is elismerte, hogy az észteres festéke annyira büdös, hogy semmilyen élelmiszert nem lehet mellette tárolni. Tehát amíg ő fest, addig nincs kaja. Ez két esetben okoz problémát. Az egyik amikor határidős a festés és a torta is. Ilyenkor szoktak kisebb vitáink lenni, hogy kinek kellene elköltöznie, ki eszik ennyi tortát, minek bármit is festeni a sisakra, ha az első esésnél úgyis lejön, és hogy tulajdonképpen ki is a lakás tulajdonosa. A másik, amikor egész nap fest, majd este 7-8-9 órakor eszébe jut, hogy nem is evett még semmit, tehát azonnal éhen hal. Ez az az eset, amikor egy vajas kenyeret is sokáig tart megcsinálni, de ő inkább valami normális főtt ételt enne. Megoldás? Nagyobb lakás, költözés együtt, vagy külön-külön, műhely, cukrászda, stb. Bár lehet, hogy a vizes festék is működni fog...

Tojáspogácsa avagy hogyan készítsünk 4 tojásból feltétet 3 felnőttnek úgy, hogy mindenkinek elég legyen

Mi az a feltét, ami olcsó, nem macerás, finom és gyorsan elkészül? Ez az a kérdés, ami minden egyes lábos főzelék készítésekor felmerül. A pörkölt alapvetően kiesik, mert a pörköltet nokedlival, rizzsel esetleg tésztával szeretjük. Különben is gazdasági válság van, az ember ne két főételt egyen egy ebédre. Ugyanez vonatkozik a sülthúsokra is. Ja, hogy az előző napi maradék? Sajnos nálunk ez ismeretlen fogalom... A mindenféle panírozott, elősütött izék tiltólistára kerültek (na jó tényleg van egy-kettő ami borzalmas, de a férfiember a jófajtákat is száműzte), tehát marad a virsli és a tojás. Na de mindenhez tükörtojás? A spenóthoz és a sóskához természetes, de például a krumplihoz nekem nem jön be és a virsli is unalmas egy idő után, még akkor is, ha egy jó ideig tiltólistás volt az is. Aztán egy csendes este, mikor elalvás előtt az egyik ezeréves szakácskönyvemet olvasgattam (vagy ez nem normális dolog?), akkor eszembe jutott, a régi kedvenc, a tojáspogácsa. Ez a recept ha lehet, akkor még az eredetinél is egyszerűbb, bár nem nagyon lehet fokozni...

Hozzávalók kb. 12 darabhoz:

3+1 tojás

1+2 ek. liszt

1 száraz zsemle (kifli, kenyér csücsök)

1 dl tej (lehet sima víz is)

1 fej hagyma (elhagyható)

5 dkg szalonna (elhagyható)

petrezselyem (elhagyható)

só,bors

olaj a sütéshez

A szalonnát kockákra vágjuk, kisütjük a zsírját, megpirítjuk rajta az összevágott hagymát, hozzáöntjük a felvert tojást, sózzuk, borsozzuk. Jó "kemény rántottát sütünk. Amíg hűl, beáztatjuk a tejbe (vízbe) a kenyeret. Amikor zsemle jól megszívta magát, kinyomkodjuk, hozzáadjuk a rántottához, rászórunk 1 ek. lisztet és az apróra vágott petrezselymet. Az egészet jól összegyúrjuk. Kis golyókat formálunk belőle, ellapítjuk a maradék 2 ek. lisztben és forró olajban megsütjük.

A Ló

Az unoka húgom lómániás, tehát természetes volt, hogy a születésnapjára lovas tortát szeretne. Az, hogy gesztenyés-banános ízű legyen, azt nem tartottam teljesen"természetesnek". Anyukám, aki nem igazán rajong a banánért, halkan megkérdezte: mi lenne, ha azt mondanánk, hogy nem volt a boltban banán...? Mivel ez nem tűnt túl etikusnak, ezért sürgősen ki kellett találni, egy B tervet. Szerencsére, mivel az angyali leánygyermek imádja, a kókuszgolyót, valamint a hasonló típusú és állagú édességeket, a probléma gyorsan megoldódott. Alig 1,5 kg darált kekszből készült kekszmassza, amiből ragyogóan lehetett ló fejet gyurmázni.

Íme az eredmény!

A kekszmassza a következőkből készült:

1,5 kg darált keksz

10 dkg kakaó

kb. 30 dkg porcukor (a kakaó és a keksz fajtájától függ)

30 dkg margarin

1 dl meggylé

kb. 10 dkg apróra vágott meggy befőtt (ennyi maradt múltkor és elfelejtettük megenni)

fahéj

kb. 6-8 dl tej (a keksztől függ)

Az egészet jól összegyúrjuk. Nagyjából olyan állagúnak kell lennie, mint a gyurma. Hogy milyen formájú dolgot készítünk belőle, annak csak a fantázia szab határt. Elég nagyjából megformázni, a marcipánnal pedig lehet finomítani. A legnagyobb előnye (azon kívül, hogy szinte tényleg bármit meg lehet valósítani belőle) hogy nincs benne krém, nem kell azon aggódni, hogy például a játszóházban van-e hűtő, megromlik-e útközben, stb. Előző nap nyugodtan el lehet készíteni, nem ront rajta! Ráadásul én még nem találkoztam olyan gyerekkel (sem) aki ne szeretné az ilyen sütiket.

Barbara sörös csirkéje avagy a színdétázók ideális vacsorája

Lassan egy hete minden nap feltűnik a színdiétát reklámozó cím az aktuális cikkek között. Ezt az irományt már nem is olvastam el, mert az előző két találkozás is elég meghatározó volt ezzel a táplálkozásfajtával. Az első cikk azt írta, hogy egy étkezés alkalmával csak 1 féle színt együnk, a második pedig azt, hogy az a jó, ha mindegyik szín megtalálható a tányérunkon. Erről ennyit...

A recept Barbarától származik, akinek még lógok a mandulás csillaggal, de vígasztal, hogy még soká lesz karácsony... De ígérem küldöm a héten!

A recept igen egyszerű és gyors, ráadásul nagyon finom!

Hozzávalók:
fejenként 2-3 csirke felsőcomb
só, bors, fűszerek
annyi sör amennyi kb. félig ellepi a husikat

A húst ízlés szerint fűszerezzük (leggyorsabb a só-bors-vegeta kombináció), belerakjuk egy tepsibe, ráöntjük a sört, fólia alatt kb. megsütjük, majd a fóliát levéve megpirítjuk.

Érdemes nagyobb adagot készíteni, mert másnap ugyan olyan finom, ráadásul a sör nem párolog el, viszont másnapra szobahőmérsékleten is megkocsonyásodik. Kenyérre kenve...

És hogy jön ide színdiéta? A pirosra sütött husikák mellé raktam a tepsibe nagyobb kockákra vágott vöröshagymát, ami fehér. Köretnek zöldborsós rizst készítettem kurkumával amitől szép sárga lett. A barna szaft, a feketebors darabkákkal szintén hozzájárult a színskála kiteljesedéséhez. És hogy biztosra menjek, az egész lila tányérra került, a rízs pedig kék fedő alatt készült. (Bár az egy másik láboshoz tartozott, de erre is jó volt.) Vacsorázás közben Bridget Jones születésnapi menüjét néztük a tévében a kék levessel és a narancslekvárral. Hiányzik valami?

San Antonioi csirke

Valamikor réges-régen volt egy kedvenc éttermünk Fehérváron. Ott ettük ezt rendszeresen, miután az üzletvezető-helyettes barátunk felhívta rá a figyelmünket. Később lekerült az étlapról, de szerencsére nekünk bármikor megcsinálták. Aztán egy jól sikerült Tamás-Zoltán-Nőnap alkalmából az étterem repipia készletének elfogyasztása közben sikerült megszerezni a receptet. (Más receptekre is fény derült, de sajnos csak igen rövid időre. Reggelre a feledés sötét homályába vesztek. Hogy miért nem írtuk le őket? Menjetek el egyszer egy maradékivó buliba, majd megkérdezem utána, hogy ki tudta megmondani hajnali 1/2 3-kor, hogy mi az a papír...)


Hozzávalók 4 személyre:
2 csirkemell
500 gr tészta (én ezt is pennével szeretem, de a hivatalos a spagetti tészta)
1 kis fej fehér káposzta
1 pohár tejföl
1 ek liszt
só, bors, pirospaprika, fokhagyma, olaj


A húst kockákra vágjuk, kevés olajon megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk. A káposztát csíkokra vágjuk, Hozzáöntjük a húshoz, sózzuk, és fedő alatt puhára pároljuk. A tésztát megfőzzük. A tejfölt elkeverjük a liszttel és a pirospaprikával. Hozzáöntjük a káposztás húshoz, belerakjuk az apróra vágott fokhagymát, egyet forralunk rajta. Belekeverjük a lecsepegtetett tésztát, jól összekeverjük és már tálalhatjuk is. A tetején a reszelt sajt nem ront rajta, de anélkül is fogyasztható. Jó étvágyat!