Elsőfilmesek lettünk...

Mostanában se sütni (Ebbenasütőbennemlehetsütnisemmit!!!-én), se főzni (Nekem nincs igényem a főtt kajára...- Zsolti; Denekemigen!!!-én; Akkor főzz...-Zsolti; MIKOR?!?!?!?!-én ) nem nagyon szoktam, de azért nem veszek meg az unalomtól...
Gravírozunk szorgalmasan. Határozottan növeli az ember önbizalmát. Ráadásul közben remekül lehet tervezgetni, hogy mit sütök majd karácsonyra. Igen! Tudom, hogy még csak szeptember van! De azt már elterveztem, hogy sütök majd mézeskalácsot, amit ugyan azokkal a népi motívumokkal fogok/fogunk díszíteni, mint a poharakat és üvegeket, és a decemberi vásárokban, meg a karácsonyra rendelt dolgokhoz adjuk majd ajándékba. Remélem elkészül tényleg.
Na, de ott tartottam, hogy gravírozunk. Szorgalmasan járunk vásárokba is, kifejezetten szeretjük mind a ketten. Az egyetlen probléma, hogy az esetek nagy százalékában a helyszínen készített dolgokat viszik el, amik viszont technikai okokból nincsenek lefényképezve. Szerencsére viszont otthon is készült már annyi minden, hogy érdemes legyen összegyűjteni és a nyilvánosság elé tárni. Hogy szakszerűen fejezzem ki magam... A lényeg, hogy csináltunk egy "bemutatkozó klipet", amit fel is töltöttünk a jútúbra, hogy mások is tudják nézegetni. Jól el is küldtük egy csomó ismerősünknek, hogy tényleg nézegesse is valaki. Nézegetik! Nézegessétek ti is...
Íme...